34.Fejezet: Egy Élet Alkonya

Kiértünk a mezőre, én szorosan Embry farkashoz bújtam...Ujjaim a bundájába kapaszkodtak...

-Nyugodj meg, Kelly...-Mosolygott rám kedvesen Jasper.-Nem lesz baj...

És megint ez a "Nem lesz baj" szöveg...

Nagyot sóhajtottam...

Alice és Rose pedig ott termettek mellettem...Aztán Esme is...

-Tényleg.Nem.Lesz.Baj.-Hangsúlyozta ki a szavakat Rose.Majd rám mosolygott...-Megvédünk...

Nem is tudom már, hogy csináltam, de még közelebb húzódtam Embry-Farkashoz...

-Menny el...Változz át...-Súgtam a fülébe.

Ő elszaladt, majd néhány pillanat múlva egy szál farmerben rohant vissza hozzám...

-Nem lesz baj...-Húzott magához.

A rét túloldalán szétnyíltak a bokrok és Mira lépett ki...Mögötte pedig Justin...

Remegtem. Rettegtem...Még Embry és nyugtató szavai sem segítettek, hisz tisztában voltam a dologgal...Valaki ma meg fog halni.

De itt a nagy kérdés...Ki?!

-Üdv...-Húzódott fagyos mosolyra Mira ajka.

-Mira...Örülünk, hogy újra láthatunk...-Mosolyodott el Carlaisle.

-Ó de még mennyire...-Tördelte öklét Emett.

-Emett!-Szólt rá Rose.

-Szóval...-Lépett előre Mira.-Mit akarsz, kicsi Kelly?!-Kérdezte rám pillantva.

-Vajon mit?!-Kérdeztem halkan.-Hogy tűnjetek el az életemből...Hogy hagyjatok békén...

Hirtelen felbátorodtam...Ha már meg kell halnom nem fogok könyörögve meghalni...Nem adom én olyan könnyen magam!-Döntöttem el.

-És ugyan az miért lenne jó nekünk?!-Kérdezte Justin.Rettentően megváltozott...Amióta Mira-val egymásra találtak...

-Justin...-Pillantottam volt jó barátom szemébe.-Ez nem te vagy...-Suttogtam.-Mi történt veled?!

-Változnak az idők, Kelly...-Felelt helyette Mira.-Mit gondolsz...Nem látsz arra esélyt, hogy én kértem meg, hogy férkőzzön a közeledbe, hogy megbízz benne...És...Hogy könnyebben kinyírjon?!-Nevetett fel.-Jaj de ironikus...A lány, ki barátjának hitte a gonosz vámpír pasit, aki...Mint kiderült...A fő gonosz...Hm...Pasija...Ez jó...Ebből könyvet kéne írni.-Mondta ironikusan.

Mira előttem termett.-Csak hogy a te történetednek itt vége ért!-Mondta, majd el akarta kapni a torkomat, de Embry farkas alakban rávetette magát...Justin is beugrott rögtön, de őt Emett és Edward terelte félre...

A csata megkezdődött...Esme hátra húzott, hogy ne legyen bajom, s ott maradt előttem...

Aztán minden olyan gyorsan történt...Egyik pillanatban azt láttam, hogy Embry Mira-nál hadakozik, aztán már ott volt Justin előtt és széttépte...Szörnyű látvány volt...

Aztán Mira csak állt ott...A csata megállt és mindenki a földön heverő porcelánbaba, Justin-t nézte...

Én még fel sem fogtam mindezt, mikor Mira Embry felé rontott, s az egész Cullen család egy emberként mozdult a Penchi fele...

Aztán ismét csata kezdődött, minek fő célpontja Embry votl.Mira bosszút akart állni elvesztett kedveséért.A düh és a bosszú elhomályosította a lány elméjét.

Én meg csak álltam ott, a mező szélén, s lestem mi lesz a vége.

Mira egy ugrással kikerülte Embry-t s felém suhant.De Emett megállította.

Edward termett mellettem.-Rosalie haza visz.Menny vele!-Mondta.

-Nem hagylak itt titeket!-Mondtam.

Majd Rose is mellém lépett, Edward pedig elment.-Kelly!Gyere!Embry nem tud a csatára koncentrálni ha itt vagy...Félt téged!-Mondta, majd megragadta a karom, felrántott a hátára és már az erdőben suhantunk...

Alig öt perc múlva már a ház nappalijában álltunk.

-Maradj itt.-Mondta, Rose.-Ha ott vagy kint, nagyobb az esélye, hogy bajod esik...-Mosolygott rám.-Nyugodj meg...Nem lesz bajuk.