35.Fejezet: Emotion Befejező Rész!!!

EMBRY SZEMSZÖGE

Miután Kelly elment már nyugodtabban, hideg fejjel tudtam a harchoz állni.Hihetetlen volt, hogy egy tizenhét éves lánnyal nem bír el hat vámpír és egy vérfarkas!

Már kezdtem fáradni, de azzal biztattam magam, hogy ha most nem kapjuk el, akkor soha!

-Embry!-Termett mellettem Jasper.-Ennyi idő alatt kiismertem a harcolási technikáját...-Mondta.-Ha balra mozdul, jobbra csap le...Elterelést szokott alkalmazni...-Mondta.-Két oldalról megyünk felé Emett-el, te meg mögötte leszel, Edward és Carlaisle pedig előtte.-Adta ki a parancsot, én bólintottam (farkas fejemmel) aztán berohantam az erdőbe, hogy elkerüljem őket...

Aztán a túloldalon bukkantam fel és mögé osontam.A Penchi el volt foglalva az előtte és mellette álló ellenséggel, így velem, a háta mögött lévő farkassal nem is törődött, sőt...nem is tudta, hogy ott vagyok.

És amikor adódott az alkalom ráugrottam hátulról és egy gyors mozdulattal Emett és Jasper letépte karjait, én meg a fejét.Mirabella holtan esett a földre...

Néhány pillanat múlva, míg felfogtuk a dolgokat, Edward mellém lépett.

-Vége...-Gondoltam.

-Igen...Vége van.-Bólintott.-Menny, változz át és öltözz fel.Addig mi elégetjük őket.-Mondta.

Bólintottam, majd bementem az erdőbe.

Mire visszaértem-már ember alakban-egy nagy tűz égett a mező közepén.És már biztosra tudtuk...Végük van...

-Vége...-Mosolygott Edward.-Azért...Ilyet még nem mondtam, de...Hogy őszinte legyek...Ennek a halálnak örülök.-Pillantott a pattogó tűzbe.

-Mennyünk...Kelly már biztos aggódik.-Mondta Jasper.

Elindultunk haza...

KELLY SZEMSZÖGE

Fel, alá járkáltam a nappali közepén, s mikor nyílt a bejárati ajtó lefagytam...

Álltam és bámultam az ajtó felé, hogy ki fog megjelenni.S amikor Embry jelent meg mosolyogva fellélegeztem, s rohanva elindultam felé, hogy a nyakába ugorjak.

-Vége van...-Suttogta, miközben erősen ölelt magához.-Meghalt...Elment...

-Megöltétek?-Szipogtam már ellépve tőle.Lábaim remegtek és szaporán vettem a levegőt.

-Igen...-Bólintott lassan.-Már soha, de soha többé nem bánthat...

-Azért...Sajnálom...-Ültem le a kanapéra.

-Embry, Kelly!-Jött be Esme a nappaliba.-Mi elmegyünk...Magatokra hagyunk egy kicsit titeket...Vadászunk egyet.-Mosolygott kedvesen a vámpír nő.

-Rendben...-Bólintottam.

A Cullen család elment...

-Sajnálod?-Kérdezte átkarolva.

-Igen...Soha nem gondoltam volna, mikor ide jöttem, hogy ennyi mindenen megyek keresztül...-Bólintottam lassan.-Egy olyan világba csöppentem bele, amit még a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna.Lett egy farkas fiúm, egy második családom, akik vámpírok...És...Egy olyan ellenségem aki belehalt a csatározásaiba...-Sóhajtottam.

-Igen...-Mosolygott rám.-És az a bizonyos farkasfiú szeret téged...Az életét is odaadná érted...-Nézett a szemembe.Majd megcsókoltuk egymást...

Érdekes, hogy még nem nagyon gondolkoztam Embry-vel Arra a pillanatra...Az együttlét pillanatára...De úgy tűnik...Nem is kell gondolnom rá.Elég ha cselekszünk.Érzelmekből...

Hiszen az érzelmek a legfontosabb dolgok a világon.Nélkülük minden sivár, kihalt lenne ezen a földön.Az érzelmek lehetnek bármik; gyűlölet, szeretet, szerelem, félelem, megbecsülés, tisztelet...

Életem ezen szakasza lezárulni látszik.És itt én is, ahogy mindenki más is körülöttem az érzelmekből tanultak.Veszekedés, szeretet, bizonytalanság, igazság, szerelem...

S ezek után csak remélem, hogy jobb jön majd.A Bevésődés örök szerelmet ad, amit meg kell becsülni.A titkokat meg kell őrizni, s ez bizalmat szül.A világ annyi csodát, szörnyet rejthet, így óvatosnak kell lennünk.

De ha van egy társad, kivel osztozhatsz érzelmeiden minden jó és szép.Egy társ, aki segít, aki megért és aki még több érzelmet adhat Neked ebben a Világban...