28.Fejezet: I Wanted You-Akarlak Téged

Miután a két órás sétafikálást megunva haza felé tartottam meglepődve vettem észre, hogy mindenki a ház előtt áll...

-Áh...Épp időben!-Mosolygott rám Esme.-Elmegyünk vadászni...Oké?

-Oké...-Bólintottam.-Mennyetek csak, mi megleszünk.-Pillantottam Inna-ra.

-Néhány óra az egész...-Mondta Alice.

Még váltottunk pár szót, aztán ők bementek az erdőbe, Inna a garázsba, én meg a házba...

A nappaliban voltam és épp a lépcsőn készültem felmenni amikor a szemem megakadt a zongorán, ami a nappaliban állt a hatalmas ablakok előtt...Engedtem a kísértésnek és leültem hozzá...Kezemet végig húztam a billenytyűkön...Aztán játszani kezdtem egy, a hangulatomhoz illő zenét...Inna - I Wanted You:

Lately I've been thinking about what I can do
I've been stressing to fall back in love with you
I'm so sorry that I couldn't follow through
But I can't go on this way. I've gotta stop it babe
You've been wonderful in all that you can be
But it hurts when you say that you understand me
So believe me. I, I am sorry, I, I am sorry, I, I

I wanted you to be there when I fall
I wanted you to see me through it all
I wanted you to be the one I loved
I wanted you, I wanted you
I wanted you to hold me in my sleep
I wanted you to show me what I need
I wanted you to know just how down deep
I wanted you, I wanted you

I've been pushing hard to open up the door
Trying to take us back to where we were before
But I'm done. I just can't do this anymore
'Cuz we can't be mended, so let's stop pretending now
We've been walking around in circles for some time
And I think we should head for the finish line.

So believe me. I, I am sorry, I, I am sorry, I, I

I wanted you to be there when I fall
I wanted you to see me through it all
I wanted you to be the one I loved
I wanted you, I wanted you
I wanted you to hold me in my sleep
I wanted you to show me what I need
I wanted you to know just how down deep
I wanted you, I wanted you

I, I.. I'm so sorry baby
But I, I.. I gotta pack up and leave
But I, I'll always remember how we came close
..to being how I wanted to be
I wanted you baby
I wanted you

I wanted you to be there when I fall
I wanted you to see me through it all
I wanted you to be the one I loved
I wanted you, I wanted you
I wanted you to hold me ïn my sleep
I wanted you to show me what I need
I wanted you to know just how down deep
I wanted you, I wanted you...

Istenem...Még soha nem éreztem így, még nem éreztem át soha ennek a dalnak az értelmét, a lényegét...De mostmár értem.Mert én is Őt akarom, Embry-t...

Hallgatagon bámultam kifelé, mint egy zombi...Élek, de mégsem érzem úgy...Lélegzem, de ez nem ér semmit sem...Nélküle...

Nem tudom mennyi ideg ülhettem ott, de a csengő hangja zökkentett ki...Felálltam és mentem ajtót nyitni.

-Oh...Hello Kelly!-Mosolygott rám Jake.

-Szia Jake...Gyere be...-Álltam félre, mire a srác bejött...

-Mizujs?-Dobta le magát a kanapéra.

-Semmi.-Ültem le mellé.-Veled?Veletek?

-Semmi...Unalom van...-Sóhajtott.-Sajnálom, ami történt...-Pillantott rám.

-Melyiket...-Húztam el a számat.-Mert...Sok dolog történt mostanában...

-Mindegyiket...-Ölelt meg.

-Majd csak...Túl leszek rajta...-Hajtottam le a fejem.-Mint mindenen...-Próbáltam valami sápadt mosoly szerűséget csalni az arcomra, de nem sikerült valami jól...Úgyhogy inkább hagytam...

-Nem jó, ha magadba folytod az érzéseidet...-Mosolygott rám.-Tudom mit érzel...

-Felcsaptál Jasper-nek?Vagy esetleg Edward-nak?-Kérdeztem gúnyosan.

-Nem...De tudom, hogy milyen rossz érzés ha...A szerelme otthagyja az embert...Esetemben...Vérfarkast...-Mosolyodott el keserűen.

-Ugyan...Honnan is tudnád?!Be vagy, vagy voltál már vésődve?!-Csattantam fel szomorúan.-Fogalmad sincs, hogy mit érzek, hogy legszívesebben leugranék a legmagasabb szikláról és megfulladnék a tengerben, vagy megölném saját magam!Embry elment és ezen már nem változtathatok!Az életemnek már nincs is értelme!-Mondtam, miközbe a könnyeim ismét kibuggyantak.

-Ssss...Nyugodj meg, Kelly!-Ölelt meg ismét.-Ne beszélj hülyeségeket...Nem halhatsz meg...-Suttogta a fülembe.

Valamennyire megnyugodtam...Aztán csak szótlanul bámultam magam elé...Ismét...

Aztán farkas üvöltést hallottunk a fák közül...

-Menned kell...-Mondtam Jake-re pillantva.

-Igen...-Bólintott lassan.-Szia és...Vigyázz magadra!-Mondta, majd megölelt és egy puszit nyomott az arcomra.

-Te is...-Mosolyogtam rá halványan.-Szia...

Aztán Jake elment és meg tovább ücsörögtem a kanapén...

Az Inna - I Wanted You videót itt tekintheted meg:http://www.youtube.com/watch?v=t_-nEsv52w0

Itt a dalszöveg magyar nyelvű fordítása:

Mostanában azon járt az eszem,hogy mit tehetnék.
Feszült vagyok,hisz újra belédszerettem.
Sajnálom,hogy nem tudom túltenni magam ezen,
de nem tudom tovább folytatni ezt az utat.Le kell álljak bébi.
Csodálatos vagy mindenben,bármit is teszel.
De fáj,mikor azt mondod megértesz engem.
Higgy nekem,Én,én sajnálom.Én,én sajnálom.

Azt akartam,hogy itt légy mikor zuhanok,
Azt akartam,hogy lásd,mikor végigmegyek mindezen.
Azt akartam,hogy te légy az egyetlen,akit szeretek.
Téged akartalak,téged akartalak.
Meg akartalak ölelni álmaimban,
Azt akartam,hogy lásd,mire van szükségem.
Azt akartam,hogy tudd,milyen mélyre süllyedtem.
Téged akartalak.Téged akartalak.

Keményen felszakítottam az ajtót,
megpróbáltam oda vinni kettőnket,ahol ezelőtt voltunk.
De belefáradtam.Nem vagyok rá képes többé.
Mert javíthatatlanok vagyunk,hát álljunk le a színészkedéssel most!
Néha csak körbe körbe kerültük egymást,
és azt gondoltam,csak egy fejnyire vagyunk a céltól.
Hát higgy nekem.Én,én sajnálom.Én,én sajnálom.

Azt akartam,hogy itt légy mikor zuhanok,
Azt akartam,hogy lásd,mikor végigmegyek mindezen.
Azt akartam,hogy te légy az egyetlen,akit szeretek.
Téged akartalak,téged akartalak.
Meg akartalak fogni álmaimban,
Azt akartam,hogy lásd,mire van szükségem.
Azt akartam,hogy tudd,milyen mélyre süllyedtem.
Téged akartalak.Téged akartalak.

Én,én..Úgy sajnálom bébi,
de én,én..összepakolok,és lelépek.
De én,örökre emlékezni fogok rá,hogyan kerültünk közel egymáshoz.
...hogy mennyire akartam ezt.
Téged akartalak,bébi.
Téged akartalak.

Azt akartam,hogy itt légy mikor zuhanok,
Azt akartam,hogy lásd,mikor végigmegyek mindezen.
Azt akartam,hogy te légy az egyetlen,akit szeretek.
Téged akartalak,téged akartalak.
Meg akartalak fogni álmaimban,
Azt akartam,hogy lásd,mire van szükségem.
Azt akartam,hogy tudd,milyen mélyre süllyedtem.
Téged akartalak.Téged akartalak...

27.Fejezet: Magány

Miután már a konyhában ültem és próbáltam kaját legyűrni a torkomon, az agyam kattogott és csakis Ő járt a fejemben...

Rettenetesen éreztem magam...Tudtam, hogy Őt örökre elveszítettem...

Aztán Alice oda suhant az ajtóhoz...És kitárta.Az ajtóban egy éppen kopogni készülő Seth állt...

-Szia, Alice!-Köszönt a fiú.-Kelly-vel kell beszélnem.Fontos!

-Szia Seth...-Lépkedtem az ajtóhoz.Majd kimentünk a kertbe...-Mondd...

-Ezt...Ezt Embry küldi...-Vett elő a zsebéből egy papírt, ami össze volt hajtva.

-Hát nem volt elég neki?!-Suttogtam.Majd óvatosan elvettem a lapot.-Köszönöm, hogy elhoztad.-Biccentettem.

-Szívesen...Vagy mi...-Mosolygott félénken, majd óvatosan megölelt.-Hogy vagy?

-Hát...Kettőt találhatsz...Szörnyen...Legszívesebben...Meghalnék.-Suttogtam.

-Ilyet ne is mondj!Értetted?!-Dorgált meg.-Na...De nekem mennem kell...Jobbulást és...Szia!-Intett, majd intettem neki én is, Ő meg eltűnt az erdőben.

Lassan és óvatosan leültem a kerti padra, majd kihajtottam a papírt.A kusza kézírásról felismertem az íróját, Embry...Olvasni kezdtem:

"Kelly!

El sem tudod képzelni mennyire rossz most...De hidd el!Így lesz a legjobb.Kérlek, ne csinálj semmi hülyeséget és éld tovább az életedet.Én nem lehetek benne, ez így lett megírva...Fogadd el...Sajnálom, hogy csak egy levélben írom le ezeket, de szóban nem ment volna...Amikor te ezt a levelet olvasod én már úton vagyok Montana felé...

Ismétlem, sajnálom és...Könyörgöm bocsáss meg!

Örökké szeretlek, Embry!"

-Ennyi volt...-Suttogtam magam elé, majd a papírra pottyant egy könnycsepp.

Ordítani tudtam volna kínomban, de mégsem tettem...A rosszabbat akartam magamnak, hogy szenvedjek...Magamba folytottam a bánatomat, a könnyeimet, s lassan felállva a farmerom zsebébe rejtettem a levelet, majd bevánszorogtam a házba.Egy szó nélkül felmentem a szobámba.

Leültem az ágyam szélére és csak bámultam magam elé...

-Miért nem lehetek boldog soha?Miért nem szerethetek gazán?Miért hagy el mindenki?Mivel érdemeltem ki ezt a kínt?!-Suttogtam magam elé.Testem rázkódni kezdett a vissza folytott zokogástól...Aztán erőt véve magamon felálltam és elmentem lezuhanyozni...Aztán egy térd fölöttig érő hálóingben vissza mentem a szobámba és oda léptem az ablakhoz...csak bámultam kifelé a holdra és a csillagokra...

-Te nem vagy magányos?Egyedül vagy fent az égen...-Suttogtam a holdra bámulva.-Igaz...Neked ott vannak a csillagok...

Aztán kopogtak...

-Szabad...-Szóltam ki.Alice jött be...

-Nem vagy éhes, Kelly?-Kérdezte óvatosan.

-Nem, köszönöm...-Ráztam meg a fejem.

-Biztos?Hisz...Alig ettél valamit...-Csukta be az ajtót.

-Igen, biztos.-Bólintottam.-Csak...Aludni akarok...

-Hát oké...Ha valami nincs rendben...Csak szólj.Lent, a nappaliban vagy a szobámban megtalálsz.-Mondta, majd kiment.

Befeküdtem az ágyba és magamra húztam a takarót.De fáztam...Nem volt ki melegítsen...A hiánya még nagyobb lyukat égetett a lelkembe, ha lehetett az akkorinál még nagyobb...

Álmatlanul forgolódtam több órán keresztül, majd az álom rám talált.Még ha szörnyű is volt...Csak Ő lebegett a szemem előtt és egy apró mondat, egy szócska: Elmegyek...

Másnap reggel karkás szemekkel keltem fel...Magamra húztam egy farmert, egy fekete pólót és a tornacipőmet.Egy fekete kapucnis pulcsit vettem a pólóra, majd lementem a többiekhez...Még nyolc óra sem volt...

-Jó reggelt, Kelly!-Köszönt kedvesen Rose.

-Neked is, Rose...-Biccentettem, majd a konyhába mentem, hogy igyak egy pohár vizet...

-Szia, Kelly...-Mosolygott rám kedvesen Esme.-Hogy vagy?

-Szia...Egész jól, már nem fáj...-Böktem a vállamra.

-Tudod, hogy nem úgy értettem.-Mondta.

-Oh...-Nyeltem nagyot.-Hát...Megmaradok...Talán...-Suttogtam, majd lehajtottam a vizet.-Elmegyek sétálni...

-Oké...Egyébként két hétre ki vagy írva a suliból.-Mondta, majd bólintottam és el is mentem...

Még bementem a garázsba Inna-ért, akinél Emett volt...

-Jó reggelt csajszi!-Mosolygott rám a nagydarab vámpír.

-Viszont...-Mormoltam rezzenéstelen arccal.

-Rossz látni, hogy ilyen rossz passzban vagy...-Egyenesedett fel.

-Aha...-Vontam vállat.-Megyek...Sétálok egyet Inna-val...-Mondtam, mire a kutyám felállt.

-Naa csak akkor engedlek el, ha mosolyogsz...-Ragadta meg óvatosan a vállam.Mire én egy pillanatra valami mosoly szerűt varázsoltam az arcomra, majd ugyan olyan semleges lett...

-Majd jövök.-Mondtam, majd Inna-val elmentünk...

Elindultunk az erdő felé...

26.Fejezet: Életem Értelme

Mielőtt bele kezdtem volna a mondandómba, Embry leintett.

-Ne monddj semmit...Döntöttem.-Suttogta.Majd rám pillantott.-Elmegyek La Push-ból...Elmegyek Washington-Államból...-Mondta maga elé bámulva.

-Mi...Mit mondtál?!-Kérdeztem elsápadva.Jól hallottam?!Elmegy?!?!

-Jól hallottad...Elmegyek.-Bólintott.-Így jobb lesz majd...

-Kinek lesz jobb Embry?!Mégis kinek?!Mert hogy nekem nem az tuti...És...Szerntem neked sem...-Tápászkodtam fel, a fájdalomtól viszont felszisszentem...

-Ne erőltesd meg magad!-Fordult felém, hogy vissza nyomjon a párnára.

-Hagyj...-Toltam el a kezét.-Hova mész?!

-Montana-ba...-Sóhajtott.-Végleges a döntésem.-Mondta határozottan.

-Legjobb barátok voltunk...Aztán egy pár...És te úgy gondolod...Hogy ezeket a dolgokat egy szóval, egy elköltözéssel...Meg lehet oldani?-Kérdeztem elcsukló hangon.-A Lenyomatod vagyok, az Istenért!!!-Emeltem fel a hangom.-Nem hagyhatsz el...Nem élném túl...Te vagy az életem értelme és...ha te elmész...Az életemnek már nem is lesz értelme!!!Ne hagyj el megint!Könyörgöm...

-Nem...De felejteni lehet, majd...-Motyogta.-Kelly...Te ember vagy, így a szokásos életedet kell élned...Nem szabad veszélybe kerülnöd.-Nézett a szemembe.Majd közelebb hajolt és egy puszit nyomott a homlokomra.

-Sajnálok mindent...Ég veled!-Suttogta, majd megfordult és kiment...

-Embry!Embry!!!-Kiáltottam utána, majd zokogni kezdtem...

***

EMBRY SZEMSZÖGE

Majd megszakadt a szívem...De erőt vettem magamon.Biztonságban kell lennie...Amit mellettem nem kaphat meg...

Aztán lementem a lépcsőn, ami a nappaliba vezetett.Az egész Cullen család-még Rosalie is-szomorú szemekkel nézett rám...

-Biztos, hogy jól döntöttél?Elmész?!-Kérdezte Edward.

-Neki így a legjobb...-Feleltem.-El...

-Ahj...Nem a szívedre hallgatsz...Ugye tisztában vagy ezzel?-Tette vállamra a kezét.

-Edward...Döntöttem...Az én nézőpontomból Kelly-nek így a legjobb.Nélkülem...Gondok nélkül.-Mondtam határozottan, majd Alice-re pillantottam.-Alice...Vigyázz rá...Helyettem is!-Mosolyodtam elhalványan.

-Hát persze...-Bólintott a vámpír lány.

-Sziasztok...-Léptem az ajtó felé.-Köszönöm...-Tettem hozzá, majd kimentem, beültem a kocsiba és elmentem...

***

EDWARD SZEMSZÖGE

Embry gondolatai kuszák voltak.Nem tudtam kiigazodni rajta.Akart is menni, meg nem is...Épp ahogy Kelly...Bizonytalanok voltak.Az biztos.

Már mindenki elment a dolgára, csak én és Jasper maradtunk a nappaliban, a kanapén ülve...Magam elé bámultam, s gondolkoztam, hogy mit tegyek...

-Edward...-Szólt oda Jasper.-Kelly szörnyen érzi msgát...Alig tudok a közelében maradni...Fél, bizonytalan és szomorú...Embry hatalmasat hibázott ezzel...-Sóhajtott.

-Tudom...-Bólintottam.-De...Nekünk nincs jogunk bele szólni...Bár tudnám hogy segíthetnék rajta...A gondolatai, épp úgy mint Embry-é...Zavarosak és bizonytalanok...Szerintem még fel sem fogta, hogy...Embry...Elhagyta Őt...

-Igen...-Értett egyet Jazz.-Van valami...Ötleted?

-Passz.-Ráztam a fejem, majd felálltam.-Elmegyek...Vadászok egyet és...Gondolkodok.-Mondtam, majd Jazz bólintására elmentem...

De nem vadászni...Beszélnem kell Embry-vel...

***

KELLY SZEMSZÖGE

Istenen...Elment, elhagyott...Mit tegyek?!Nélküle nem akarok élni...Nem tudok élni!

-Kelly...-Hallottam meg Carlaisle kedves hangját az ajtóból.-Hogy vagy?

-Ez egy komoly kérdés volt?!-Töröltem le a könnyeimet.-Rémesen...Sőt...Még annál is rémesebben...

-Sajnálom...-Mosolygott rám kedvesen.

-És még felkelnem sem szabad...-sóhajtottam.

-Ami azt illeti...De, fel szabad kelned, csak óvatosan...Gyere, segítek!-Nyújtotta a kezét.-Ha fájdalmat érzel feltétlenül szólj!-Mondta, majd bólintásomra lassan segített felülni, majd az ágy szélére ültem...Aránylag jól voltam már.Csak a vállam fájt.

-Jól vagyok...Csak egy kicsit még fáj a vállam...-Mondtam.

-Itt egy fájdalom csillapító...-Tett le egy pirulát az éjjeli szekrényre.-Hozok vizet...-Mondta, majd elment és néhány pillanat múlva a vízzel tért vissza.

Bevettem a bogyót, majd óvatosan felálltam.Oké...Biztosan állok a lábamon...Még ha az remeg is egy kicsit...

Kinéztem az ablaon...Éppen kezd nyugovóra térni a nap...

-Carlaisle...Mennyi ideig voltam eszméletlen?-Tettem fel a kérdést.

-Öhm...Nyugodj meg, mert csak a sokk hatása miatt...De...Két napig...-Mondta.

-Két napig?!?!-Visszangoztam.

25.Fejezet: A Találkozás

Ideges voltam.Rettentően ideges...Mit mondjak el nek és mit ne?!A csókot Paul-lal elmondjam?!Nem...Neki ugrana...De...Nem tudom eltitkolni előle...Ahj istenem!Olyan hülye vagyok!

-Hé...Minden oké, Kelly?-Hallottam meg Emily hangját magam mellől.

-Nem...-Ráztam meg a fejemet.-Ideges vagyok...-Fújtam ki a levegőt, majd lehunytam a szemem és mélyeket lélegeztem...

-Nyugi...Nem lesz baj...-Mosolygott rám bátorítóan Em.

-Ja...Remélem...-Motyogtam.

Ekkor egy kocsit hallottunk megállni a ház előtt...Mindenki kirohant...Kivéve engem és Paul-t...Mi lesz most?!

-Paul...-Suttogtam.

-Nyugi...-Mosolygott rám, majd ő is kiment.

Én is lassan követtem Őket...

Mindenki kővé dermedt amikor Embry megpillantott engem...

-Szia...-Köszönt halkan.

-Szia...-Motyogtam lehajtott fejjel.

-Oké srácok, ez nem bábszínház...húzás befelé!-Szólt rájuk Emily majd rám mosolygott én meg hálás pillantást vetettem rá...

Csak Embry és én maradtunk kint...

-Mennyünk sétálni...-Mosolygott rám aztán bólintásomra elindult az erdő felé.Én meg utána...

Szótlanul ballagtunk egymás mellett, zsebre tett kézzel...

Egy kicsi rétre értünk...Mindenkol lila vadvirágok...Zöld, dús fű, gyönyörű, hatalmas fák...

-Sajnálok mindent...Mindent amit tettem, amit mondtam...Amivel megbántottalak.-Állt meg előttem lehajtott fejjel.-Te mindig olyan jó és kedves voltál velem.Őszinte és igazságos...Erre én...

Nem bírtam tovább...Kigördült a könnyem és csak úgy a földre rogytam.Azt hiszi őszinte voltam?Hogy nem tettem semmit amiért dühös lehetne rám?!Én nem érdemlem meg Őt...

-Kelly...-Guggolt le hozzám.

-Sajnálom, én nem akartam, de minden olyan gyorsan történt és tényleg nem akartam meg...Megcsókolni...Őt...-Hadartam kétségbeesetten.-Sajnálom, úgy sajnálom!!!

-Mi van?-Kérdezte döbbenten.-Kit nem akartál...Megcsókolni?!-Állt fel.

-Jaj...Nem...Ne...Nem...Sajnálom...-Hebegtem.

-Justin?!-Kérdezte ingerülten.Megráztam a fejem.-Akkor kit?!Az istenit mondd már!!!-Emelte fel a hangját dühösen ökölbe szorult kezekkel...Remegni kezdett...Nekem végem...-Kelly!Válaszolj már!!!

-Paul...-Suttogtam elhaló hangon...Megmerevedett...Felálltam és lassan rá néztem.-Sajnálom nem is tudod mennyire...-Nem üvöltözött...Annál még rosszabb...Szótlanul bámult maga elé.Majd ismét hatalmas remegés hullámok törtek rá.Aztán félre lökött...Jó nagyot repülhettem oldalra...Ő meg átváltozott...Megfordult és rohanni kezdett vissza felé.

-Embry!!!EMBRY!!!!NEEE!!!!-Üvöltöttem, majd rohanni kezdtem utána...

Amikor oda értem már Paul is farkas volt...A többiek rémülten bámultak rájuk.Majd tekintetük rámtévedt.Én meg teljes szívemből gyűlöltem magam...

-Embry kérlek...-Kiáltottam elcsukló hangon.Meg se rezzent...Nem hallgatott rám...De igaza van...Miért is tenné...

De tudtam, hogy cselekednem kell...Ez nem egy baráti bírkózás lesz...Itt valamelyik meghal...

Gondolkozás nélkül rohantam feléjük és még a többiek ordibálása sem érdekelt...Nem engedem, hogy miattam bajuk essen!

Aztán közéjük ugrottam...Embry-nek háttal.És csak az éles fájdalmat éreztem a lapockámnál, aztán a melegséget...Földhöz csapódtam és minden elsötétült...

***

EMBRY SZEMSZÖGE

Neki estem Paul-nak, a többiek ordibálása és Sam parancsai sem érdekeltek...Csak egy volt a fontos: Kinyírni ezt a rohadékot!

Aztán olyan gyorsan történt minden...Épp lecsapni készültem Paul-ra a mancsommal amikor Kelly ott termett előttem, nekem háttal, így Őt érte a karmolás...A földre zuhant és eszméletét vesztette...Mindenki oda rohant hozzá...

-Mennyetek el átváltozni és felöltözni!-Szólt ránk Sam.-Cullen-éknél találkozunk...TŰNÉS!

Paul-lal elmentünk...Ő haza ment, én meg az erdőbe...Emily segített kivenni egy nadrágot a kocsimból, így volt ruhám is...Aztán mindenki elment...

***

KELLY SZEMSZÖGE

Lassan ébredezni kezdtem...Iszonyatosan fájt a bal vállam...Mi történt?Hol vagyok?

-Nyugodj meg Kelly!-Hallottam meg Emily hangját, majd a kép tisztulni kezdett...Cullen-éknál vagyok...

-Mi történt?-Nyöszörögtem.

-Megsérültél...Paul és Embry közé kerültél és...Megkrmolt...Embry...-Hallottam meg Carlaisle nyugtató, kedves hangját.-A bal lapockádon...Néhány mély karmolás van...Szerencsére nem tört el semmid és agyrázkódásod sem lett.-Hajolt fölém.

-Hol van...Embry és...Paul?-Kérdeztem.

-Kint várnak a nappaliban...Átváltoztak és azonnal jöttek ide hozzád...-Mosolygott rám Emily.-Embry...Nagyon megijedt és...Magát okolja...-Sóhajtott.

-Beszélni akarok vele...-Mondtam, majd megpróbáltam felülni, de a vállam fájt...Felszisszentem...

Carlaisle vissza tolt az ágyra.-Eszedbe se jusson!Nem állhatsz fel.-Mondta.

-Szólok neki...-Mondta Em majd Carlaisle-al kimentek...

Néhány pillanat múlva Embry jött be és becsukta maga mögött az ajtót...Lassú léptekkel az ágyamhoz jött és leült a szélére...

Most vagy soha!

24.Fejezet: Telefon

Először nagyon hallgattunk...De aztán kezdtünk feloldódni...

-Paul...-Torpantam meg.Eszembe jutott egy dolog...

-Mondd...-Pillantott rám.

-Ha...Ha Te Rachel-be vagy bevésődve...Hogy...Hogy csókoltál vissza?!Mármint...Nem...Szóval...Érted...-Hebegtem.

-Igen értem és...De...Nekem is...Rosszul esett amikor...Szóval...Én nem is tudom...-Rázta a fejét.-Össze vagyok zavarodva és...Fogalmam sincs mit miért tettem...Ezen agyalok már egy ideje.-Sóhajtott.

-Hát ez az...Én is...-Ráztam a fejem.

Majd szótlanul mentünk tovább...Mind a ketten gondolatainkba merültünk és alig vettük észre, hogy már a konyhában ücsörgünk a többiekkel...Mindenki ott volt kivéve persze...Őt...

***

EMBRY SZEMSZÖGE

Már lassan két napja, hogy nem voltam otthon, sem Emily-éknél, sem sehol...

Rettentően hiányzott Kelly és belül teljesen össze omlottam...Ciki, nem ciki néha...Vagyis...Sűrűn sírtam miatta...Bármit megtettem volna, hogy megbocsájson...Hányzik...Rettentően és...A tudat, hogy azzal a...Vérszívóval van...Szörnyű!Én ebbe bele fogok őrülni!

Valahol La Push-on kívül lehetek...De nem farkas alakban.A srácok meghallanák a gondolataimat és azt nem akarom...Kocsival vagyok és már Seattle-t is elhagyhattam...

Az erdőben, egy kicsi út szélén parkoltam és csak a motorháztetőn csücsülve bámultam magam elé, mikor megszólalt a telefonom.Végre az a név fogadott a kijelzőn, amiért imádkoztam mindig is: Kelly.

***

KELLY SZEMSZÖGE

Már rég megebédeltünk, s már a nappaliban ültünk.De a gondolataim csak Embry körül forogtak.Hol lehet most?Mit érez?Megbánta a mondottakat?Hiányzom neki?Miért...

-Hahó!Kelly!-Rázott fel Jared a gondolkodásból.

-Öhm mi van?!?!-Ráztam a fejemet értetlenül.

-Elkérhetném a telódat, hogy felhívjam Embry-t?!Mert...Ha mi hívjuk nem veszi fel, de neked tuti felvenné...-Célozgatott én meg elemezgetni kezdtem a hallottakat...Beszéljek én is vele?!

-Hát...Nem is tudom...-Sóhajtottam.-Szerintetek jó ötlet...Zaklatni?!-Vontam fel a szemöldökömet.

-Jaj már!!!Ez nem zaklatás, Te lüke!-Nevetett Leah.-A barátai vagyunk és aggódunk érte.Ez természetes.-Mosolygott rám kedvesen.-És...Neked nem kell vele beszélned...Csak ha szeretnéd.És...Habár néha nagyon tudom utálni azt a barmot...Megérdemelné, hogy meghallgasd...

-Tudom...-Hajtottam le a fejem.-Tudjátok mit?!...Beszélek én vele...-Nyeltem nagyot.-Vagyis...-Gondolkoztam el, majd inkább Jared-nek adtam a telefont.-Mégis inkább Te...Én...Én...Nem tudnék...Megszólalni.-Suttogtam, majd felálltam.-Kint leszek...-Motyogtam.-Ja és...Jared...-Fordultam a srác felé.-Mondd meg neki, hogy...Hiányzik és...Szeretem...-Nyögtem ki nagy nehezen, majd szélsebesen kisiettem az udvarra, letörülve a kibuggyanó könnyeimet...

***

EMBRY SZEMSZÖGE

-Kelly?!-Vettem fel a telefont halkan.

-Nem, Jared...Bocs...-Hallottam meg a haverom hangját.

-Jared ne...-Kezdtem bele, de mint mindig...Közbe vágott.

-Ne mondd, hogy hagyjalak!Mert ez fontos!Kelly üzeni, hogy szeret és hiányzol neki!!!-Hadarta el.

-Mi meg azt, hogy told haza a segged!!!-Hallottam meg Leah hangját a háttérből.Elmosolyodtam...Hiányzom Kelly-nek...De jó...Istenem...

-Hol vagy haver?-Szólalt meg ismét Jar.

-Nemrég hagytam el Seattle-t...De az erdőben vagyok.-Feleltem.-Hé...Öhm...Kelly ott van?-Kérdeztem félénken.

-Igen, itt.De azt mondta, hogy csak akkor beszélhettek ha itt vagy...Személyesen.-Tette hozzá Jared.

-Oké...Öhm...Indulok.-Sóhajtottam.

-Oké...Várunk!-Felelte Jared.Éreztem, hogy mosolyog...Sőt...Vigyorog!

-És Kelly-nek csak annyit, hogy...Áh mindegy...-Nyomtam ki a telefont, majd bepattantam a kocsimba és csak hajtottam...

Viszlát egy kis ideig!

Sziasztok Olvasók!

Csak gondoltam szólok, hogy holnap, azaz csütörtökön korán reggel elutazom Pestre és csak vasárnap érek haza.

Aztán hétfőn meg jelenésem van a gyámhatóságon...Családi ügy...

De miután végeztem ezekkel gőzerővel fogok dolgozni és hozom a frisseket Nektek!

Puszi!

=)GoOofy(=

23.Fejezet: Baráti Puszi

-Szia!-Mosolygott rám Em mikor megérkeztem.Majd jóól megölelgetett.-Hogy vagy?Elég...Nyúzottnak tűnsz...-Fürkészte az arcom.

-Nem alszom valami jól mostanában.-Mondtam.-De...Megmaradok...És Ti?

-Jól, jól...A fiúk elmentek a kanadai határhoz, mint ahogy említettem.Kivéve Embry-t...Ő...Nos...Amióta össze vesztetek...Elment...-Motyogta.-Nem láttuk már több mint egy hete.

-Oh...-Bólintottam.-Hát...

-Gyere be!-Invitált, aztán mind a ketten bementünk és leültünk az asztalhoz.

-És...Mi van veled?Olyan rég láttalak és...Mi van pontosabban...Veletek.-Célzott a nyilvánvalóra.

-Hát...Úgy tűnik...-Ráztam meg a fejem.-Vége.-Sóhajtottam.Nehéz volt ezt kimondani, s mintha szaggatnák a szívemet...

-Jaj Kelly!Hisz a lenyomatod!Nem lehettek külön...Mármint...Nagyon szenvedsz és Ő is.-Rázta a fejét.-Tudom milyen érzés ez...Amikor még az elején Sam és Én egy pár voltunk...Leah...Elég sokat ólálkodott Sam körül...Nem tudta és nem is akarta felfogni, hogy közöttük vége...-Mondta.-De...Mostanra úgy ahogy, de megbékélt és...Ti is ki fogtok békülni, biztos!-Fogta meg a kezem.

Ekkor megjöttek a fiúk...Mind meglepődtek mikor megláttak.Legfőképp Paul...De...Ő is elég nyúzottnak tűnt.

-Hát...Sziasztok!-Mosolyogtam félénken.

-Szia, Kelly!-Mosolygott rám Sam, majd Emily-hez ment és megcsókolta.

-Jéé Kelly Cica vissza tért!-Röhögött Jared.

-Fogd be!-Vigyorogtam rá pimaszul.-Meg ne karmoljalak kutyuli...

-Hello!-Vigyorgott Jake és Quil egyszerre.

-Szia, Kelly!-Intett Seth.

-Hello.-Morogta Leah, aki amint köszönt lelépett...

-Szia...-Mosolygott rám halványan Paul.

Mind leültek az asztal köré...

-És...Jöttél kibékülni Embry-vel?-Kérdezte Jared, mire egy jó nagy tarkóst kapott Emily-től.-Aúú!Naa ezt most miéért?!-Dörzsölgette a fejét.

-Nem...-Suttogtam szemlesütve.Mindenki elhallgatott...Kínos csend...:/

-Hé...Jön valaki birkózni az udvarra?-Mentette a helyzetet Jake.Mindegyik srác felállt...

-Én meg főzöm a kaját.-Állt fel Em és a tűzhelyhez ment.

-Segítsek?-Kérdeztem illedelmesen.

-Nem kell, menny csak!-Mosolygott.

-Okké...-Vontam vállat majd kibaktattam én is a srácok után...

Paul ott állt a ház előtt, a többi fiú pedig már farkasként kakaskodott.

-Hé...-Löktem meg óvatosan a vállammal, miközben mellé léptem.-Mi van...Te nem mész?-Böktem előre.

-Nem vagyok formában.-Rázta a fejét.

-Rachel?-Kérdeztem halkan mire bólintott.

-El...Elmegyünk sétálni?-Bökött az erdő felé, majd elindultunk...

-És...Nem is beszéltél Vele?-Kérdezte Paul, mikor már jól bent jártunk a sűrűben.

-A-a...De...Muszáj erről...-Sóhajtottam.-Nem nagyon csípem ezt a témát...Nehéz...

-Tudom!-Húzott magához majd megölelt...

-Jó, hogy valaki végre...Megért...-Mosolyogtam fel rá.

Ő meg csak nézett...A tekintetünk össze kapcsolódott.

-Kelly...-Szólalt meg halkan.

-Hm?-Motyogtam...Erre Ő...Ő...Ő...Meg...Megcsókolt...

Jó volt...De nem olyan jó, mint Embry-vel...Mégis vissza csókoltam...El voltam kábulva...Sokk alatt voltam...Hiányzott már a gyengédség...

A csókok egyre vadabbá, intenzívebbé váltak, a fejemben pedig megszólalt a vészcsengő és a hangok mind azt visították: VISSZA!ÁLLJ!ÁLLJ!VISSZAAA!!!!!

És hirtelen kibontakoztam az öleléséből...Oké...Hibás vagyok...De...Jól esett, bevallom.Fogjuk fel úgy, hogy ez egy...Egy...Baráti puszi volt...Igen...Baráti puszi...Szájra és...Szenvedéllyel és...Hülye vagyok én?!?!Most csókolóztam egy olyan pasival akiért a lányok 99.99%-a oda lenne...Mit bánom én ezt?!?!Embry is ezt tette velem...Hát én miért ne vele?!

-Huh...Ez...Ez...-Csodálkozott Paul.

-Jó...Jó volt?...Vagyis...Nekem igen és...Köszönöm...-Léptem vissza hozzá.

-Igen...Eszméletlenül jó...Csak...Félek, hogy ha...Ha mégegyszer...Megtesszük...Nem tudok uralkodni magamon...-Bólintott majd elpirult.

-Akkor...Ne uralkodj magadon!-Vontam vállat közönbösen.-Most...Mindent szabad.-Tettem hozzá.

Majd magamhoz húztam és megcsókoltam...Viszonozta...

Kezei derekamra, majd még lejebb siklottak.Majd felkapott és egy fához vitt, hogy hátamat annak támassza.Lábaimat automatikusan dereka köré kulcsoltam és tovább csókolóztunk.

Próbáltam kiüríteni az elmémet, hogy csak Paul-ra fókuszáljak és ne Embry képe lebegjen előttem...

És ment is...Egy darabig, de aztán...Mindig az első csókunk képe villant be...

-Elég...-Tett le a földre Paul.-Ez...Ezt nem szabad...-Suttogta.-Te a haverom csaja vagy és...

-Állj!Nem vagyok Embry csaja!Szakítottunk...Vagyis én vele.-Vágtam közbe.-De...Igazad van.Neked meg Rachel a lenyomatod és...Ezt tiszteletben tartom.-Léptem el előle.-Egy kérésem lehet?Vagyis kettő...-Fordultam felé.Ő pedig bólintott.

Még egyszer egy gyors csókot nyomtam az ajkaira.-Egy...-Motyogtam.-És kettő...Ne mondd el senkinek se!Főképp ne a falka társaknak...Ha Embry megtudja...Nem akarom, hogy egymásnak ugorjatok.-Motyogtam.

-Oké...Számíthatsz rám...Habár...Elég nehéz lesz a gondolataimat féken tartani és...Eltitkolni.-Harapott az ajkába.

-Tudom...Nekem is...-Bólintottam majd megöleltem ismét.Majd mellkasába suttogtam, hogy ne hallja:-Nekem is...

22.Fejezet: Baljós Álmok

Teltek a napok, s amire észbe kaptam eltelt egy és fél hét...Hihetetlen...Embry nélkül olyan vagyok mint egy árnyék.Eszem, iszom, suliba járok...De...Mint egy árnyék.Éjszakánként alig alszom és mindig felriadom...Forró karokat érzek magamon...De mire kinyitom a szemem...Sehol, senki!Vissza térő rémálmom van.

Egy erdőben futok...Ősz van...Éjszaka.Menekülök, de mi elől?!Nem tudom...utok és futok aztán hirtelen megtorpanok és vissza fordultok, üldözőm felé...Senki...Aztán hrtelen elő jön...Mira...Vagyis mégsem...Ő már nem Mira.Egy lelketlen, hófehér bőrű, karmazsinvörös szemű, gyilkos tekintetű lény lett.Aztán kapcsolt az agyam és minden világos lett: Vámpír.

-Mira...-Suttogtam.

Erre ő rám vetette magát, én meg sikítozva, verejtékben úszva, remegve, könnyek között riadtam fel.

Mint minden este, most is berontott valaki.Most Alice jött.

-Ssss...Nyugodj meg!Csak álom volt!-Simogatta a hátamat, miközben magához ölelt.-Gondolom...Most sem akarod elmondani...Ugye?

-Alice...-Suttogtam.Majd eldöntöttem: Elmondom.-Mira...És...Erdő...Aztán...Rám...-Hebegtem.

-Hé-hé...Nyugodj meg!-Mosolyodott el.-Vegyél mély levegőt és mondd el részletesen az álmodat!

-Szóval...-Vettem egy mély levegőt.-Futottam az erdőben, ősszel, éjszaka.Valami elől.Aztán hirtelen megálltam, megfordultam és...Mira jött ki a bokrok közül...Vámpírként...Nomád vámpírként.-A vége már csak suttogás lett...Nagyon felkavart ez a dolog.

-Tudod, hogy látom a jövőt...Ha...Ha látni fogom előre...Majd intézkedünk...Ne aggódj!Nem hagyjuk, hogy a rémálmod valóra váljon!-Mosolygott rám.

-Ti annyira...Jók vagytok hozzám...Meg sem érdemlem...Befogadtok ide és...És...Jaj!Annyira köszönök mindent Alice!-Öleltem hirtelen magamhoz, s a könnyem is kigördült.-Én ezt...Nem érdemlem...Meg...-Hüppögtem.

-Jaj Kelly!-Ölelt vissza a vámpír hölgy.-Nekem olyan vagy, mint a húgom...Nagyon-nagyon szeretlek!Ahogy itt mindenki...Még Rose is...Csak ő nem mutatja ki.-Kuncogott.-És...Hidd el!Megérdemled!Mi köszönjük neked, hogy nem rohansz el sikítozva...

Erre elmosolyodtam, majd vissza dőltem az ágyba...Az órára pllantottam: 03:23.

-Alice...Ti nem is alszotok?-Vontam fel a szemöldökömet.

-Nem...A vámpíroknak nem muszáj aludni...De tudnak.-Mosolygott.-Az ágyat...Mi...Öhm...Másra használjuk.-Kacsintott, mire én is felkuncogtam.

-Nehogy kiselőadást tarts!-Vigyorogtam.-Ahh...Szombat...Dejó...Nincs suli.-Bámultam ki az ablakon, a holdra, s az erdőre.

-Nincs bizony...De attól nem ártana aludni.-Állt fel.-Ha baj van, vagy nem tudsz aludni...Csak mondd ki a nevem és itt vagyok...Vagy gyere le a nappaliba.Mindenki ott van.-Mondta, majd bólintásomra kisuhant.

Én meg lehunytam a szemem és ismét elaludtam...

Másnap reggel elég későn keltem...Tíz óra.Feltápászkodtam, elmentem zuhanyozni, mivel éjjel az álom miatt leizzadtam...Aztán ember szerűvé varázsoltam elgyötört arcomat...Kivasalt hajamat szoros lófarokba kötöttem a fejem búbján, majd mentem felöltözni...

Magamra kaptam egy koptatott farmert és egy citromsárga pántos pólót, mire egy zöld, hosszú ujjú nget vettem.Az ing ujját felhajtottam és magamra aggadtam zöld és sárga karkötőket...Majd bele bújtam a sárga tornacipőmbe és lementem...Volna...

Megcsörrent a mobilom és a kijelző Emily számát mutatta...

-Sziaa!-Vettem fel mosolyogva.

-Szia!Jaj de rég beszéltünk...Nem akarsz átjönni egy kicsit?-Kérdezte kedvesen.-Nem muszáj!-Tette hozzá.

-Hát...Ő ott van?-Céloztam Embry-re.

-Nem...Egyedül vagyok...Sam elvitte őket a kanadai határhoz valamiért.-Felelt.

-Nos...Oké...Max egy óra és ott is vagyok, oké?-Egyeztem bele.

Aztán váltottunk még pár szót és letette, én meg lementem.

-Jó reggelt!-Mosolygott rám Esme, a konyhaasztalnál ülve.

-Szia...Többiek?-Néztem körbe.

-Vadásznak.-Mosolygott rám.-Éhes vagy?

-Nem, nem vgyok, köszi.-Ráztam a fejem.-Figyu...Elmennék Emily-hez ha nem gond.-Mondtam.

-Jaj dehogy is!Nem kell engedélyt kérned.-Mosolygott továbbra is kedvesen.

-Oké...Köszi...Akkor majd jövök.-Mondtam, majd elindultam integetve az ajtó felé.

Beültem a kocsimba és mentem is...