-És...szóval?!Mesélj már...naa!!!-Rángatta meg a karomat Bells.
-Hát és átváltozott...Aztán kinyírta a bigét...-Vontam vállat.
-És Te?-Kérdezte Rose.-Hogy reagáltál?
-Őszintén?-Sóhajtottam.-...Elrohantam...
-Érthető.-Bólintott Alice.-És aztán?!
-Jaj Kelly!!!Ne kelljen már mindent harapófogóval kihúzni belőled!!!-Csattant fel Bella.
-Hát...És aztán ugye hazamentem...Felmentem a szobámba és becsuktam az ajtót.Háttal álltam a szobának és az ajtónak támaszkodtam amikor Inna felmordult.Erre én persze megpördültem és ott ült...Az ágyam szélén.Aztán megbeszéltük a dolgot és...Ennyi...-Vontam vállat.
-És csók?!Volt csók?-Kérdezte Alice...Komolyan mondom!Ennél hangosabban nem lehetne?!Hogy a suli másik feje is hallja, hogy csókolóztam Embry-vel?!
Edward kuncogn kezdett.
-Szállj ki a fejemből!-Morrantam rá.
-Mit láttál?Mi volt?!-Bökdöste oldalba Alice a bátyját.
-Volt.-Vigyorgott Edward.-Mármint csók...
-Jujjdejó!!!-Tapsikolt Alice.
-Na jó...Kihúztatok belőlem mindent.-Álltam fel.-Én mentem...Embry már szerintem...Itt van...-Vigyorogtam, majd boldogan elsasszéztam.
És igazam volt.A fekete Lexus ott állt a suli előtt, Embry pedig neki támaszkodott, de amikor meglátott engem egyből ellökte magát és elém jött.
-Sziaa!!!-Kapott fel, majd megpörgetett a levegőben.-Hiányoztál!-Nyomott egy lágy csókot az ajkamra, majd megfogta a kezem és indultunk a kocsi felé.
-Te is hiányoztál nekem...Egész nap Te jártál az eszemben amiért jöttek a heccelések Edward és Emett felől.-Mosolyogva megráztam a fejemet.-Hogy telt a napod?
-Hát...Unalmasan.De most van a csúcspontja!-Ölelt meg a kocsi előtt, majd beszálltunk.
-Embry...-Pillantottam rá.-Kérhetnék valamit?-Kérdeztem félénken.
-Persze.Bármit, kicsim!-Vágta rá.
-Hát...Izé...Hogy...Lerajzolhatnálak?-Motyogtam.
-Mi?!-Vonta fel a szemöldökét.
-Jaj...Mármint...Farkas alakban.-Tettem hozzá gyorsan.-Csak még haza kéne ugranom a rajz füzetemért...
-Oké...Ha ezt szeretnéd...-Vont vállat.-Leszek a modelled.-Mosolyodott el, majd adott egy puszit az arcomra és indított.
Megálltunk a házunknál.Én kiszálltam, de előtte kértem Embry-t hogy várjon meg a kocsiban.
Bementem, egyenesen fel a szobába, a dobozokat kikerülve.Dobozok=Költözés=Melanie...Ahh...Miért pont én?!
Ledobtam a hátizsákomat és a válltáskámba bele tettem a cuccokat.Vázlat füzet, ceruzák, radírok.Bele tettem még a telefonomat és még zsepit...Ki tudja.
Majd adtam egy puszit Inna buksijára és suhantam is lefelé.
-Héhé!-Ugrott félre apu az utamból.-Hová-hová?-Kérdezte.
-Nem kötöm az orrodra.-Feleltem nyersen.
-Úgy gondoltam...Ma családi vacsora lesz.Melanie-val, veled és velem meg a lá...-Nem hagytam, hogy befejezze...közbevágtam.
-Hát...Én ma nem leszek itthon.SEMMI ESETRE SEM!-Vágtam egy báj-vigyort.
-Miért, hová mész?-Kérdezte a táskámra pillantva.
-Embry-vel leszek.Boldog vagy?!-Sóhajtottam, majd faképnél hagyva vissza mentem Embry-hez, beültem a kocsiba és indultunk is.
Mikor elértünk a partra kézen fogva mentünk le a vízhez.
-Itt...Át tudnál változni?-Álltam meg az erdő szélén, hogy egy kicsi sziklán lévő kidőlt fa törzsére ülhessek.
-Persze.Várj meg itt.-Mondta, majd berohant a bokrok közé, az erdőbe.Lecsücsültem és elő készítettem a dolgokat.
Néhány perc múlva a hatalmas szürke-fekete farkas jött ki az e
rdőből és felém tartott.
-Áh hello!-Mosolyogtam rá.-Okés...Nos...Most akkor állj be valamilyen pózba.-A farkas úgy tett, én meg rajzolni kezdtem.
Előbb a vázlatot, majd megerősítettem a körvonalakat és árnyékolni meg satírozn kezdtem.Oda írtam még a modellem nevét, a dátumot, és egy aláírást...És kész is!Lehet...Nem a legszebb, de szívből jött.És szerintem ez a lényeg.
-Kész...-Mondtam a farkasomnak.-Menny...változz vissza, öltözz fel és aztán majd megmutatom.
A farkas elment.Még egyszer szemügyre vettem a rajzot.
Aztán Embry sétált felém izgatottan.És leült mellém.
-Szóval...Itt lenne a mű...-Fordítottam felé a rajzot:
-Ez gyönyörű!-Ámuldozott Embry.-Gyönyörűen rajzolsz!-Mondta kerek szemekkel.
-Áh...A modell érdeme...Ő volt a gyönyörű.-Vontam vállat.-Hát...Nem lett a legjobb...De szívből jött és...Szeretném, ha elfogadnád, mnt...Ajándék...-Mondtam félénken.
-A világ legszebb ajándéka!-Mondta, majd megölelt és egy csókban forrtunk össze...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése