-Hiányozni fogsz...-Ölelt magához szorosan.
-Te is nekem...De mindennap írok majd...-Bólogattam.
-Ahogy én is.-Bólintott Ő is.
-Kelly...Indulnunk kell.-Ült be a kocsiba apu.
-Oké...Egy pillanat...-Bólintottam, majd levettem a nyakamból a kedvenc nyakláncomat.Mivel mind a ketten imádtunk gitározni ez egy igazán jó ajándék volt Számára...Egy piros-fehér, aprócska basszus gitár, egy ezüst láncon.-Hogy...Emlékezz rám.-Mosolyodtam el, majd a srác nyakába akasztottam.
Miután végeztem, Ő ismét megölelt...Hátrébb léptem a kocsihoz, beültem a hátsó ülésre és a letekert ablakon kinéztem.
-Viszlát Kelly...-Intett a legjobb barátom.
-Isten veled, Embry...-Intettem vissza, majd a kocsink elhajtott La Push-ból, nagy porfelhőt hagyva maga után...
Ennek már nyolc éve...Ott hagytam La Push-t, a barátaimat, az életemet...Őt...
Ismét a kocsinkban ülök apuval és ismét La Push felé tartunk...Belül, legbelül szorongok.
-Mi van ha nem fogadnak el?Mi van ha nem lesznek kedvesek...Mi van ha...Embry nem akar látni, hisz már három éve, hogy írt és akkor is csak néhány sort..."Remélem minden oké Floridában...Itt minden oké...Üdv, Embry!" Ez aggasztó...Szóval már három éve elfelejtett...Már nem vagyunk a legjobb barátok, mint kilenc évesen...Már nem vagyunk semmik sem...-Gondolkoztam.
Mi lesz, ha Embry már nem olyan mint régen?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése