-Megjöttünk.-Mosolygott rám a visszapillantóból apu.
-Dejó...-Próbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra, de legbelül rettegtem...
Leparkoltunk egy fehér ház előtt...Ez a mi házunk...Gondoltam.
-Ez lenne az...-Mondta apu majd kiszállt...
Én is utána...Az ajtóhoz ment, kizárta azt és beléptünk.Szép...Belülről világos színű volt.Bézs és fehér...A lépcső mentén, ami a hálókhoz vezetett, kovácsolt vas korlát volt.A konyha kicsi volt, de épp jó.Kékes színű...A nappali tágas, a közepén egy kanapé, ami krémszínű volt, előtte pedig egy Philips plazma TV...Első látásra bele szerettem!
-Felmegyek...Megnézem a szobámat.-Mondtam a lépcső felé igyekezve.
-Utolsó ajtó, jobbra.-Bólintott apu.
Felszaladtam a lépcsőn és elindultam az adott ajtó felé...
Beléptem...
A falak zöld színűek voltak.A kedvenc színem...Két ablak volt, mivel ilyen...Sarok szoba volt, vagy mi.A sarokban egy nagyobb íróasztal, kétszemélyes ágy bal oldalt, az ajtóval szemben.És még két ajtó nyílt a szóbából...Gardrób és fürdő.A gardrób tágas volt.Elfértek a ruháim, a cipőim és a kedvenceim: a kiegészítők...No meg a táskák.
A fürdő is király volt.Egy zuhanyzó, sarokkád, wc és kézmosó...Nekem pont elég.És ez is zöld, fekete, fehér csempés volt.
-Na...Tetszik?-Támaszkodott az ajtófélfának apu.
-Nagyon.Köszi!-Vágtam rá majd megöleltem.
-Elmegyek Call-ékhoz...Jössz?-Kérdezte.
-Naná!-Vágtam rá majd vele együtt lesiettem a lépcsőn.Meglepődve vettem észre, hogy az összes doboz már bent van a nappaliban.
-Kipakoltam.-Vont vállat apu arckifejezésem láttán.
Én is vállat vontam majd felvettem a bőrdzsekimet és kimentem.Apuval beültünk a kocsiba, s hajtottunk is...
Megálltunk a sárga színű ház előtt, az emlékek pedig rám törtek...Szinte láttam, amint a kertben szaladgálunk...Embry a slaggal üldöz...És nevetünk...Elmosolyodtam, majd kiszálltam és apu után mentem, aki már az ajtó előtt várt rám.
Becsengetett és egy nő nyitott ajtót...Embry anyja, Margaret.
-Óh istenem!Hát itt vagytok!!!-Mosolygott ránk, majd megölelte aput.-Már hiányoztatok!
-Ti is nekünk, Margaret.-Mosolygott apu.A nő pedig rám nézett...
-Kelly?!-Kérdezte meglepetten.-Hát így megnőttél?Igazán gyönyörű nő lettél.-Dícsért meg, én meg bele pirultam a bókba.
-Jaj gyertek be!-Tárta ki az ajtót mi meg besétáltunk a konyhába, ahol Robert, Embry apukája ült.
-George!-Állt fel az idős indián férfi majd kezet fogott apuval.-Hú ha Kelly...Megnőttél.-Nézett rám.És hát...Nem tudtam, hogy bóknak vagy gúnyolódásnak szánta...Az én 168centimre nézve elég alacsonyka voltam és törékeny...
-Hát...Köszönöm.-Vontam vállat.-Igyekeztem.-Vigyorodtam el.
-Embry nemsokára itthon lesz...Jake-kel és Quil-lel van valamerre...-Mosolygott rám Margaret.
-Oké.-Bólintottam.És amint kimondtam nyílt is a bejárati ajtó és három hangot fedeztem fel.Nevetgéltek és hülyéskedtek.Automatikusan megfordultam és három magas, félmeztelen, kigyúrt indián srác állt előttem...A középsőre bámultam.Olyan ismerős volt, de mégis más...A szívem hevesebben kezdett el verni...A gyomromban meg...saccra harminc pillangó repkedett.Nem tudtam a srácon kiigazodni...De aztán megláttam azt a csibészes vigyorát és minden tiszta lett...Itt áll előttem a legjobb brátom.Embry...
-Hello...-Köszöntem nekik.
-Kelly?!-Kérdezte Jake meglepetten.
-Igen...-Bólintottam lassan.-Jake...?-Mértem végig a srácot mire ő vigyorogva bólintott.-Te pedg csakis Quil Ateara lehetsz.-Mosolyogtam a harmadik srácra ak ugyancsak elmosolyodott és bólintott.
-Hiányoztál...-Mondta Embry.Tekintetem nyakára tévedt, amin ott lógott a nyaklánc.Az a nyaklánc amit nyolc éve kapott tőlem.Teljesen maghatódtam és megöleltem...
-Te is nekem...-Suttogtam.Ő vissza ölelt...
Elhúzódtam tőle és a másik két fiút is megöleltem.Aztán letöröltem a könnyeimet.-Hosszú volt az a nyolc év...-Mosolyodtam el.
-Hát igen...Van mit bepótolni.-Bólogatott Jake.
-Holnap hozzá is fogunk...Ha úgy neked is oké.-Bökött oldalba Embry.
-Hát...Nekem oké, de a Nagyúr szava szent és sérthetetlen...Kell az engedélye.-Pillantottam apura aki bólintott.-Akkor...Holnap.-Mondtam.
-De csak suli után, srácok!-Szólt közbe apu.-Holnap lesz az első napod Kelly...-Emlékeztetett.
-Hurrá...-Húztam el a számat.-Már kezdtem elfelejteni.-Sóhajtottam.
-Akkor...Holnap suli után...Érted megyek, a parton pedig találkozunk a srácokkal.-Mondta Embry.
-Okés.-Bólogattam.
-Ideje mennünk...-Állt fel apu.
-Jaj George!Maradjatok vacsorára!-Mondta Margaret.
-Köszönjük, de nem...Még ki kell pakolnunk és...Az utazás is fárasztó volt.-Hárította el apu az ajánlatot.
-Hát jó...De minden esetben is...Ragaszkodok egy közös vacsorához!-Bólintott Margaret.
-Ahogy én is!-Vágtam rá.-Mit szólnátok a szombathoz?Egy...Kerti sütögetés?-Kérdeztem majd apura néztem, hogy mi az Ő válasza.Ő csak mosolyogva bólintott.-Remek!És...A srácok is jönnek!-Pillantottam Jake-re, Quil-re, majd Embry-re.Akik csak lelkesen...Vállat vontak.Nah...Jó a hozzá állás!
-Oké...Ez meg lett beszélve.-Mosolyodott el Margaret.-Majd segítek és együt megfőzünk mi a csordának.-Mosolygott Margaret.
-Oké.-Bólintottam.
-Na...Sziasztok!-Intett apu.
-Hello!-Intettem én is majd elindultunk kifelé.Az ajtóból még integettem a srácoknak, aztán beültünk a kocsiba.
-Megváltozott...-Motyogtam magam elé, az anyósülésen ülve.
-Felnőtt.-Helyesbített apu.-De...Láttad hogy nézett rád?-Pillantott rám.
-Mint...Egy félnótásra?-Próbáltam viccesre venni a formát.
-Nem.-Rázta meg a fejét apu.-Mint...Egy...Nőre.-Vont vállat.-Szerintem tetszel neki.
-Jaj apu!-Forgattam meg a szememet.-Csak...Rég láttuk egymást és...Azért ilyen.-Mondtam, de belül...Legbelül reménykedtem, hogy igaza legyen az apámnak.
Mi van velem, Te jó Isten?!?!Embry Call-ról fantáziálok?!Hogy Ő és Én...Áh...Megbuggyantam...Te jó ég...A legjobb barátom!Nem tehetem tönkre ezzel a kapcsolatunkat!...Vagy...Áh nem!Az kizárt!...Vagy mégsem?!...Szerelmes lennél belé?!Szerelmes vagyok Embry Call-ba?...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése