33.Fejezet: Meglepetés

Egy borús nap volt...Az eső szitált, dörgött és villámlott is...Nyomasztó volt.

De mégis remek, mert Embry itt volt velem a nappaliban és csak ketten voltunk...Cullen-ék elmentek vadászni.

-Mihez lenne kedved?-Adott egy puszit az arcomra, majd még közelebb húzott magához.

-Itt ülni...És veled lenni.-Mosolyogtam rá.-Az eső elveszi a kedvem.-Pillantottam ki a nagy üvegajtón.

-Nekem is.-Sóhajtott.-De...Így mégis jó.-Mosolygott rám.

-Embry...-Húzódtam el tőle, hogy a szemébe tudjak nézni.-Szerinted...Mira és Justin...Szóval...Feladták?-Kérdeztem halkan.

-Nem tudom, Kelly.-Felelte.-De...Fel kell készülnünk mindenre.Ezek bármire képesek.

-Nem hittem volna...Hogy...A legjobb barátomnak tartott ember...Esetünkben vámpír...Képes erre.-Ráztam meg a fejem.

-Ne aggódj ezen...-Ölelt meg.-Nem engedem, hogy bármi bajod essen.

-Olyan rég...Olyan rég voltak ilyen perceink.Hogy csak Te meg Én...Senki más...-Sóhajtottam.

-Ha vége ennek a...Ennek az időszaknak...Sok ilyen lesz még.-Mosolygott rám.-Csak Te és Én.

Fél óra múlva befutott a Cullen család is.Jóllakottan. :)

-Na...Volt valami?!-Kérdezte Carlaisle.

-Semmi...-Ráztam meg a fejem.-Szerintem ezek...Feladták.-Vontam vállat.

Na...Ezt kiabáltam én el, de nagyon...Ekkor kopogtak...

A Cullen család egy emberként rontott az ajtóhoz, majd Emett tépte fel azt...Senki nem volt ott...Csak egy doboz.

-Ez a Tiéd...Kelly.-Motyogta Emett.

Lassan elvettem, majd kinyitni készültem, mikor Alice lefogta a kezem...

-Inkább valamelyik fiú.-Pillantott Jasperre, aki bólintott és elvette tőlem a dobozt.

Hátrébb léptünk, Jazz pedig a nappali közepén kinyitotta a dobozt, de egyből le is dobta a földre...Egy fekete kígyó mászott ki a dobozból...

-Úristen...-Húzódtam Embry-hez, aki átölelt.

A kígyót Emett egy szempillantás alatt megfogta, kivitte és gondolom...Megölte.Majd vissza jött.

-Fekete Mamba.-Mondta.-A világ leghalálosabb mérgű kígyója...Csak Peruban van ellenszer a harapására...

-Van itt egy levél is...-Hajolt le Rose, majd elővette a fehér borítékot.

-Ebbe csak egy levél van...Ugye?!Semmi...Fekete Özvegy, vagy ilyenek...-Vettem el lassan.Majd felnyitottam...

"Kelly, Embry és Cullen Család!

Ma este nyolcra legyetek kint azon a mezőn, amin a vadvirágok nőnek és ahol a kőszirt van.Edward tudod, hogy arra a mezőre gondolok, amin a Nomád Újszülöttek elleni harc folyt...Ha eljöttök TALÁN sikerül harc nélkül megoldani a dolgokat.

Szeretettel Mira és Justin!"

-Elmegyünk?-Kérdeztem a többiekre pillantva.

-El.-Bólintott egyszerre Carlaisle és Edward.

-Akkor...-Nyeltem.-Felmegyek, átöltözök és utána...Felőlem mehetünk.-Pillantottam az órára ami 18:47-et mutatott.

-Oké...-Mosolygott rám Carlaisle.-Nyugodj meg...Nem lesz baj.

Aha...Legutóbb is így volt ez...-Egy nagyot sóhajtottam.És ekkor kapcsoltam, hogy EDWARD GONDOLATOLVASÓ!...Na...Ez az én napom.

Lassan felballagtam az emeletre...

Magamra kaptam egy felsőt, egy blézert, egy nacit, a csizmát...Még magamon is meglepődtem, hogy feketébe öltöztem...De valahogy nem igazán zavart most ez sem.

Kivasalt hajamat egy szoros copf-ba fogtam a fejem búbján, majd a nagy alakos tükörben végig néztem magamon...Pont jó...Meghalni...

Lesétáltam a földszintre...

-Mehetünk?-Mosolygott rám óvatosan Edward.

-Az normális, ha úgy érzem, hogy a vágóhídra megyek?!-Húzódott félénk mosolyra a szám.

-Most mondhatnám azt, hogy igen, teljesen normális, de inkább azt mondom, hogy nyugodj meg, nem lesz baj...-Mondta kedvesen.

Embry odajött hozzám és átkarolta a derekamat.

Elindultunk kifelé, Embry átváltozott, én felültem a hátára, Cullen-ék futva mentek, én meg farkasháton egy farmerrel a kezemben...

Eléggé érdekes érzés kerített hatalmába.A gyomrom liftezni kezdett, szédültem, remegtem, pedig nem fáztam.De egyben biztos voltam:

Ma valaki meg fog halni...