29.Fejezet: Új Nap

Eltelt két hét és semmi...Oké...Mától kezdve máshogy fogom fel a dolgokat.Az élet napos oldalát fogom nézni...Ha van egyáltalán számomra olyan...A nap süt, szép idő van...Suliba ugyan járok, de nem beszélek senkivel...Kivel teszek ilyenkor jót?!Hát magamnak nem az tuti...Még a tánc próbákra sem jártam el...Pedig megígértem Justin-nak...Igen...Ezt fogom csinálni.Táncolni fogok és elfelejtek mindent sebet, minden rémálmot amiért egyedül Ő a hibás!

Boldogan kipattantam az ágyamból és a szekrényemhez mentem.Hat óra húsz van...Csak ki tudok már valamit választani ebből a hatalmas ruhatárból...

-Kelly!!!-Röppent be Alice.-Láttam mindent!Láttam, hogy új elhatározásra jutottál!Ez csodás!Nagyon örülök!-Ölelgetett meg.-Ja...És azt fogod felvenni...Láttam.-Bökött egy kék blúzra.-Egy fehér csőszárúval és magas sarkúval.-Mosolyott, majd elsuhant és az említett darabokkal tért vissza.

-Köszönöm, Alice!Egy angyal vagy!-Adtam neki egy nagy cuppanósat, majd bemetem a fürdőbe.Felöltöztem, megcsináltam a hajam, a sminkem és mosolyogva léptem ki a fürdőből...

-Jéé...Veled meg mi történt?-Mosolygott rám Esme, mikor leértem a konyhába.

-Új életet kezdek...Emlékek nélkül.Embry Call-t már nem ismerem, sem Mirabella Jankins-t, sem az apámat...-Feleltem határozottan.

-Na ez már igen!-Rikkantotta Emett.-Már sajnos kezdtem megszokni a letargiás énedet, kislány!-Karolta át a vállamat.

-Na oké...De én megyek suliba!-Monstam, majd rohantam is kifelé a kocsimhoz...

A sulinál megállva mosolyogva szálltam ki...Igaz, a mosolyom hamis volt, de ezt csak én tudtam egyedül...

Mosolyogva pillantottam Justin felé aki felém tartott egy papírt lengetve kezében.

-Szia...Alice hívott...Örülök, hogy...Vissza tértél és nézd!-Nyújtotta át a papírt.-Kikérő mára, hogy tudjunk táncolni...-Mosolygott.

-Huh...Ezt...Ezt hogy intézted el?!-Kérdeztem meglepetten.

Köztudott, hogy a suli tanárai, főképp az igazgatónő nem szívesen ad kikérő igazolást...De Justin-nak még ez is megy...Megáll az eszem!

-Hát...Tudod...A vámpír sármommal...-Súgta a fülembe kuncogva.

-Oh igen...Az elmaradhatatlan része lehetett...-Ráztam a fejem mosolyogva.

Majd elindultunk kettesben a próbatermek felé.A szembe jövők, az udvaron és a folyosókon lévő emberek csodálkozva néztek rám...Főleg a lányok.De az Ő tekintetükben volt még irigység is...Rendesen.

Bementünk a próbaterembe és csak táncoltunk...Justin szerint tök jól ment már nekem, de én akkor is kínosan két-ballábasnak éreztem magam emellett a profi mellett...

-Mára elég lesz...-Mosolygott rám.-Már vége a hetedik órának is...És mindenki haza is ment.-Mondta.-Remek voltál!-Dícsért meg.

-Ja...Egy lúzerhez képest...-Húztam el a számat.

-Hát...Első alkalommal nem lesz belőled Michael Jackson.-Vigyorgott.

-Oké-okéé...-Sóhajtottam, majd leültem a padra.

-És...Egyébként semmi?-Ült le mellém.

-Mire célzol?!-Adtam a hülyét.Pedig tudtam...Teljesen tisztában voltam azzal, hogy mire kíváncsi.

-Embry...-Sóhajtott.

-Az ki?!Jah hogy ő...Már túlléptem!-Feleltem tettetett jókedvvel.

-Kelly...Ne nézz hülyének!Ismerlek már annyira, hogy tudjam, mikor hazudsz...Egy vámpírt nem verhetsz át!-Mosolygott rám kedvesen.

-Ahh...Ennyire feltűnő?-Mosolyodtam el szomorkásan.-Semmi...Nem jelentkezik, minden nap minimum ötször megpróbálom felhívni és a mai nap folyamán tuti, hogy vagy hat SMS-t küldtem neki...-Vontam vállat.-De ne beszéljünk erről...-Álltam fel.

-Bocs.-Állt fel Ő is.

-Én...Megyek.-Mondtam, majd arcon pusziltam Justin-t és elmentem...

Épp ahogy kiléptem a parkolóba, persze hogy a földet bámultam és persze, hogy így bele ütköztem valakibe...

Valakibe akinek forró volt az egész teste, s az illata...Erre az illatra vágytam mindig...

Félve felpillantottam és...

-Szia, Kelly...-Köszönt rám halkan.

-Embry...-Suttogtam holtsápadtan...