31.Fejezet: Történések

Az érzések még mindig kavarogtak bennem.Sajnos innen tudtam...Nem álom volt az egész...Nem álom az életem.Ez a kő kemény valóság.Vámpírokkal és vérfarkasokkal...

Abban is biztos voltam hogy valahol feküdtem és valaki fogta a kezemet is...

Aztán kezdtek vissza térni az emlékek.Mira vámpír lett...Justin által.Embry...Visszatért.Embry!!!

Nyöszörgés jött ki a szavak helyett...

-Sss...-Hallottam meg egy lágy hangot magam mellől.-Nyugodj meg, Kelly...Maradj nyugton...-Simogatta meg a kezem.Egy forró kezet érzékeltem...A szívem pedig feljajdult...Ő az.Itt ül mellettem és a kezemet fogja...

-Embry...-Nyitottam ki lassan a szemeimet.Minden homályos volt...Pislogtam néhányat, hogy tisztuljon a látásom...Embry tényleg itt ült mellettem.Arca sápadt és nyúzott volt...Ezek mellett nagyon aggódott.Látszott rajta...

-Hagyj békén.-Húztam el a kezem.

-Kelly...-Lépett be Carlaisle.-Jól érzed magad?-Lépett az ágy mellé.

-Többé, kevésbé.-Pillantottam Embry-re.-De amúgy...Rendben vagyok.

-Oké...-Sóhajtott Embry.-Értettem a nem éppen gyenge célzásod...-Morogta, majd felállt és kiment...

-Nagyon aggódott érted.-Mondta Carlaisle, miközben a szekrényben kutatott, nekem háttal.

-Hogy oda ne rohanjak...-Húztam el a számat.

-Ugyan már, Kelly!Kinek akarsz hazudni?!-Fordult felém kedves, nyugtató mosollyal.-Még mindig szereted...Hisz' a Lenyomata vagy.-Sóhajtott.

-De ez nem azt jelenti, hogy elfelejtem azt amit velem tett...-Ültem ki az ágy szélére.-Nekem...Ehhez...Több idő kell.Nem tudom az egyik napról a másikra elfeledni a sérelmeimet.-Álltam fel.

-Egyik napról a másikra?!?!-Döbbent meg.-Eltelt több, mint egy hónap, mióta veszekedtek és külön vagytok.Meddig akarjátok még a "bántott-szerelmeseket" játszani?!-Kérdezte.-Van éppen elég gond...Mi lenne ha ezt elfelejtenétek, tiszta lappal kezdenétek és ez az ügy ki lenne pipálva?!És helyre lenne hozva.

-Tudod mit?!-Léptem az ajtóhoz.-Adj...Holnap délig...Gondolkodási időt.Addigra döntök és...Talán lehet erről szó.

-Megegyeztünk.-Bólintott.-Jól gondold át a lehetőségeket és a választást...-Mosolygott rám még utoljára, majd kimentem és becsuktam az ajtót...

Mikor lementem Alice épp dermedten állt a nappali közepén.Arany szín szemei úgy jártak mintha olvasna...

-Alice...-Szólaltam meg halkan.Ekkor Jasper és Edward is megjelent Alice mellett.

-Mira...-Szólalt meg Edward.-Ide fog jönni.-Pillantott rám.

-Tessék?!-Lépett be Embry meglepetten a nappaliba.-Mira ide jön?!És minek?!

-Jah hogy neked nem mondták el...-Horkantottam gúnyosan.-Mira vámpír lett.

-Penchi...-Szólalt meg halkan Alice.

-Pen...Mi?!-Kérdeztem értetlenül.

-Mira...Penchi...Lett?!-Sápadt el Jasper.(Na jó...Nem is, de ha ember lenne tuti elsápadt volna).

-Mi az a "Penchi"?!-Kérdeztem emelt hangon.

-Nem, Jasper...Nem Penchi lett.-Pillantott kedvesére Alice.-Hibrid.

-Szóval...-Nyelt nagyot Edward.-Hibrid lett...-Értetlen arckifejezésemet látva Embry folytatta:

-A Penchi a legősibb, démon szerű lény, ami alapjába véve is erősebb a vámpíroknál és a vérfarkasoknál.Az emberek lelkével és vérével táplálkoznak.Mira viszont...Hibrid lett.Ami annyit tesz, hogy...Egy vámpír is átváltoztatta, így még erősebb lett.Szóval vámpír és Penchi keveréke lett...Alakot tud változtatni.Fel tudja venni akárkinek a külsejét, csak arra a személyre kell gondolnia.És olyan lesz a hangja és a kinézete is...Sötétedés után szokták járni az utcákat...Vadásznak...Az árnyékban láthatatlanná tudnak válni.-Fejezte végül be a mesélést.

-Hú...-Nyeltem nagyot.-Érdekes, de én már meg sem lepődök ezen...-Mosolyodtam el keserűen.-Most...Most...Mit csináljunk?-Kérdeztem körbe pillantva.

Ekkor Alice-nek ismét látomása volt...

-Jus...tin...-Nyögte ki.-Ő...Nem...Ez...-Majd hirtelen felpattantak a szemei...

Mi van Justin-nal, Alice?!-Kérdeztem már-már hisztérikus hangon.

-Justin és...Mira...Lenyomatok lettek...Vagy mi...-Nyögte ki Edward.

-Lenyomatok...-Nyeltem nagyot, majd csak azt észleltem, hogy kivágódik a bejárati ajtó és egy smaragd szemű, ében hajú szépség áll előttem, aki nem volt más, mint Mira...