Emotion 2

Sziasztok!

Megcsináltam az Emotion 2 blogot, amin a könyv 2. részét találhatjátok majd meg!

Remélem tetszik :)

Az első fejezetet szerintem még ma elkezdem és holnap délutánra már olvashatjátok és kommentelhettek is.

Puszi!

=)GoOofy(=

Itt találod meg a blogot:

http://gooofy-love-story-2.blogspot.com/

35.Fejezet: Emotion Befejező Rész!!!

EMBRY SZEMSZÖGE

Miután Kelly elment már nyugodtabban, hideg fejjel tudtam a harchoz állni.Hihetetlen volt, hogy egy tizenhét éves lánnyal nem bír el hat vámpír és egy vérfarkas!

Már kezdtem fáradni, de azzal biztattam magam, hogy ha most nem kapjuk el, akkor soha!

-Embry!-Termett mellettem Jasper.-Ennyi idő alatt kiismertem a harcolási technikáját...-Mondta.-Ha balra mozdul, jobbra csap le...Elterelést szokott alkalmazni...-Mondta.-Két oldalról megyünk felé Emett-el, te meg mögötte leszel, Edward és Carlaisle pedig előtte.-Adta ki a parancsot, én bólintottam (farkas fejemmel) aztán berohantam az erdőbe, hogy elkerüljem őket...

Aztán a túloldalon bukkantam fel és mögé osontam.A Penchi el volt foglalva az előtte és mellette álló ellenséggel, így velem, a háta mögött lévő farkassal nem is törődött, sőt...nem is tudta, hogy ott vagyok.

És amikor adódott az alkalom ráugrottam hátulról és egy gyors mozdulattal Emett és Jasper letépte karjait, én meg a fejét.Mirabella holtan esett a földre...

Néhány pillanat múlva, míg felfogtuk a dolgokat, Edward mellém lépett.

-Vége...-Gondoltam.

-Igen...Vége van.-Bólintott.-Menny, változz át és öltözz fel.Addig mi elégetjük őket.-Mondta.

Bólintottam, majd bementem az erdőbe.

Mire visszaértem-már ember alakban-egy nagy tűz égett a mező közepén.És már biztosra tudtuk...Végük van...

-Vége...-Mosolygott Edward.-Azért...Ilyet még nem mondtam, de...Hogy őszinte legyek...Ennek a halálnak örülök.-Pillantott a pattogó tűzbe.

-Mennyünk...Kelly már biztos aggódik.-Mondta Jasper.

Elindultunk haza...

KELLY SZEMSZÖGE

Fel, alá járkáltam a nappali közepén, s mikor nyílt a bejárati ajtó lefagytam...

Álltam és bámultam az ajtó felé, hogy ki fog megjelenni.S amikor Embry jelent meg mosolyogva fellélegeztem, s rohanva elindultam felé, hogy a nyakába ugorjak.

-Vége van...-Suttogta, miközben erősen ölelt magához.-Meghalt...Elment...

-Megöltétek?-Szipogtam már ellépve tőle.Lábaim remegtek és szaporán vettem a levegőt.

-Igen...-Bólintott lassan.-Már soha, de soha többé nem bánthat...

-Azért...Sajnálom...-Ültem le a kanapéra.

-Embry, Kelly!-Jött be Esme a nappaliba.-Mi elmegyünk...Magatokra hagyunk egy kicsit titeket...Vadászunk egyet.-Mosolygott kedvesen a vámpír nő.

-Rendben...-Bólintottam.

A Cullen család elment...

-Sajnálod?-Kérdezte átkarolva.

-Igen...Soha nem gondoltam volna, mikor ide jöttem, hogy ennyi mindenen megyek keresztül...-Bólintottam lassan.-Egy olyan világba csöppentem bele, amit még a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna.Lett egy farkas fiúm, egy második családom, akik vámpírok...És...Egy olyan ellenségem aki belehalt a csatározásaiba...-Sóhajtottam.

-Igen...-Mosolygott rám.-És az a bizonyos farkasfiú szeret téged...Az életét is odaadná érted...-Nézett a szemembe.Majd megcsókoltuk egymást...

Érdekes, hogy még nem nagyon gondolkoztam Embry-vel Arra a pillanatra...Az együttlét pillanatára...De úgy tűnik...Nem is kell gondolnom rá.Elég ha cselekszünk.Érzelmekből...

Hiszen az érzelmek a legfontosabb dolgok a világon.Nélkülük minden sivár, kihalt lenne ezen a földön.Az érzelmek lehetnek bármik; gyűlölet, szeretet, szerelem, félelem, megbecsülés, tisztelet...

Életem ezen szakasza lezárulni látszik.És itt én is, ahogy mindenki más is körülöttem az érzelmekből tanultak.Veszekedés, szeretet, bizonytalanság, igazság, szerelem...

S ezek után csak remélem, hogy jobb jön majd.A Bevésődés örök szerelmet ad, amit meg kell becsülni.A titkokat meg kell őrizni, s ez bizalmat szül.A világ annyi csodát, szörnyet rejthet, így óvatosnak kell lennünk.

De ha van egy társad, kivel osztozhatsz érzelmeiden minden jó és szép.Egy társ, aki segít, aki megért és aki még több érzelmet adhat Neked ebben a Világban...

34.Fejezet: Egy Élet Alkonya

Kiértünk a mezőre, én szorosan Embry farkashoz bújtam...Ujjaim a bundájába kapaszkodtak...

-Nyugodj meg, Kelly...-Mosolygott rám kedvesen Jasper.-Nem lesz baj...

És megint ez a "Nem lesz baj" szöveg...

Nagyot sóhajtottam...

Alice és Rose pedig ott termettek mellettem...Aztán Esme is...

-Tényleg.Nem.Lesz.Baj.-Hangsúlyozta ki a szavakat Rose.Majd rám mosolygott...-Megvédünk...

Nem is tudom már, hogy csináltam, de még közelebb húzódtam Embry-Farkashoz...

-Menny el...Változz át...-Súgtam a fülébe.

Ő elszaladt, majd néhány pillanat múlva egy szál farmerben rohant vissza hozzám...

-Nem lesz baj...-Húzott magához.

A rét túloldalán szétnyíltak a bokrok és Mira lépett ki...Mögötte pedig Justin...

Remegtem. Rettegtem...Még Embry és nyugtató szavai sem segítettek, hisz tisztában voltam a dologgal...Valaki ma meg fog halni.

De itt a nagy kérdés...Ki?!

-Üdv...-Húzódott fagyos mosolyra Mira ajka.

-Mira...Örülünk, hogy újra láthatunk...-Mosolyodott el Carlaisle.

-Ó de még mennyire...-Tördelte öklét Emett.

-Emett!-Szólt rá Rose.

-Szóval...-Lépett előre Mira.-Mit akarsz, kicsi Kelly?!-Kérdezte rám pillantva.

-Vajon mit?!-Kérdeztem halkan.-Hogy tűnjetek el az életemből...Hogy hagyjatok békén...

Hirtelen felbátorodtam...Ha már meg kell halnom nem fogok könyörögve meghalni...Nem adom én olyan könnyen magam!-Döntöttem el.

-És ugyan az miért lenne jó nekünk?!-Kérdezte Justin.Rettentően megváltozott...Amióta Mira-val egymásra találtak...

-Justin...-Pillantottam volt jó barátom szemébe.-Ez nem te vagy...-Suttogtam.-Mi történt veled?!

-Változnak az idők, Kelly...-Felelt helyette Mira.-Mit gondolsz...Nem látsz arra esélyt, hogy én kértem meg, hogy férkőzzön a közeledbe, hogy megbízz benne...És...Hogy könnyebben kinyírjon?!-Nevetett fel.-Jaj de ironikus...A lány, ki barátjának hitte a gonosz vámpír pasit, aki...Mint kiderült...A fő gonosz...Hm...Pasija...Ez jó...Ebből könyvet kéne írni.-Mondta ironikusan.

Mira előttem termett.-Csak hogy a te történetednek itt vége ért!-Mondta, majd el akarta kapni a torkomat, de Embry farkas alakban rávetette magát...Justin is beugrott rögtön, de őt Emett és Edward terelte félre...

A csata megkezdődött...Esme hátra húzott, hogy ne legyen bajom, s ott maradt előttem...

Aztán minden olyan gyorsan történt...Egyik pillanatban azt láttam, hogy Embry Mira-nál hadakozik, aztán már ott volt Justin előtt és széttépte...Szörnyű látvány volt...

Aztán Mira csak állt ott...A csata megállt és mindenki a földön heverő porcelánbaba, Justin-t nézte...

Én még fel sem fogtam mindezt, mikor Mira Embry felé rontott, s az egész Cullen család egy emberként mozdult a Penchi fele...

Aztán ismét csata kezdődött, minek fő célpontja Embry votl.Mira bosszút akart állni elvesztett kedveséért.A düh és a bosszú elhomályosította a lány elméjét.

Én meg csak álltam ott, a mező szélén, s lestem mi lesz a vége.

Mira egy ugrással kikerülte Embry-t s felém suhant.De Emett megállította.

Edward termett mellettem.-Rosalie haza visz.Menny vele!-Mondta.

-Nem hagylak itt titeket!-Mondtam.

Majd Rose is mellém lépett, Edward pedig elment.-Kelly!Gyere!Embry nem tud a csatára koncentrálni ha itt vagy...Félt téged!-Mondta, majd megragadta a karom, felrántott a hátára és már az erdőben suhantunk...

Alig öt perc múlva már a ház nappalijában álltunk.

-Maradj itt.-Mondta, Rose.-Ha ott vagy kint, nagyobb az esélye, hogy bajod esik...-Mosolygott rám.-Nyugodj meg...Nem lesz bajuk.

Csak 1 kérdés

Sziasztok!

Bocsi hogy eddig nem volt friss, de eléggé padlón vagyok...

De lenne egy FONTOS kérdésem:

Legyen MAJD ennek a sztorinak folytatása, azaz Emotion 2 ?????

Kérdésemre a válaszotokat 2010.10.10 14:00-ig várom.

Köszönöm szépen!

(A friss már haladóban van)

PUSZI NEKTEK!

33.Fejezet: Meglepetés

Egy borús nap volt...Az eső szitált, dörgött és villámlott is...Nyomasztó volt.

De mégis remek, mert Embry itt volt velem a nappaliban és csak ketten voltunk...Cullen-ék elmentek vadászni.

-Mihez lenne kedved?-Adott egy puszit az arcomra, majd még közelebb húzott magához.

-Itt ülni...És veled lenni.-Mosolyogtam rá.-Az eső elveszi a kedvem.-Pillantottam ki a nagy üvegajtón.

-Nekem is.-Sóhajtott.-De...Így mégis jó.-Mosolygott rám.

-Embry...-Húzódtam el tőle, hogy a szemébe tudjak nézni.-Szerinted...Mira és Justin...Szóval...Feladták?-Kérdeztem halkan.

-Nem tudom, Kelly.-Felelte.-De...Fel kell készülnünk mindenre.Ezek bármire képesek.

-Nem hittem volna...Hogy...A legjobb barátomnak tartott ember...Esetünkben vámpír...Képes erre.-Ráztam meg a fejem.

-Ne aggódj ezen...-Ölelt meg.-Nem engedem, hogy bármi bajod essen.

-Olyan rég...Olyan rég voltak ilyen perceink.Hogy csak Te meg Én...Senki más...-Sóhajtottam.

-Ha vége ennek a...Ennek az időszaknak...Sok ilyen lesz még.-Mosolygott rám.-Csak Te és Én.

Fél óra múlva befutott a Cullen család is.Jóllakottan. :)

-Na...Volt valami?!-Kérdezte Carlaisle.

-Semmi...-Ráztam meg a fejem.-Szerintem ezek...Feladták.-Vontam vállat.

Na...Ezt kiabáltam én el, de nagyon...Ekkor kopogtak...

A Cullen család egy emberként rontott az ajtóhoz, majd Emett tépte fel azt...Senki nem volt ott...Csak egy doboz.

-Ez a Tiéd...Kelly.-Motyogta Emett.

Lassan elvettem, majd kinyitni készültem, mikor Alice lefogta a kezem...

-Inkább valamelyik fiú.-Pillantott Jasperre, aki bólintott és elvette tőlem a dobozt.

Hátrébb léptünk, Jazz pedig a nappali közepén kinyitotta a dobozt, de egyből le is dobta a földre...Egy fekete kígyó mászott ki a dobozból...

-Úristen...-Húzódtam Embry-hez, aki átölelt.

A kígyót Emett egy szempillantás alatt megfogta, kivitte és gondolom...Megölte.Majd vissza jött.

-Fekete Mamba.-Mondta.-A világ leghalálosabb mérgű kígyója...Csak Peruban van ellenszer a harapására...

-Van itt egy levél is...-Hajolt le Rose, majd elővette a fehér borítékot.

-Ebbe csak egy levél van...Ugye?!Semmi...Fekete Özvegy, vagy ilyenek...-Vettem el lassan.Majd felnyitottam...

"Kelly, Embry és Cullen Család!

Ma este nyolcra legyetek kint azon a mezőn, amin a vadvirágok nőnek és ahol a kőszirt van.Edward tudod, hogy arra a mezőre gondolok, amin a Nomád Újszülöttek elleni harc folyt...Ha eljöttök TALÁN sikerül harc nélkül megoldani a dolgokat.

Szeretettel Mira és Justin!"

-Elmegyünk?-Kérdeztem a többiekre pillantva.

-El.-Bólintott egyszerre Carlaisle és Edward.

-Akkor...-Nyeltem.-Felmegyek, átöltözök és utána...Felőlem mehetünk.-Pillantottam az órára ami 18:47-et mutatott.

-Oké...-Mosolygott rám Carlaisle.-Nyugodj meg...Nem lesz baj.

Aha...Legutóbb is így volt ez...-Egy nagyot sóhajtottam.És ekkor kapcsoltam, hogy EDWARD GONDOLATOLVASÓ!...Na...Ez az én napom.

Lassan felballagtam az emeletre...

Magamra kaptam egy felsőt, egy blézert, egy nacit, a csizmát...Még magamon is meglepődtem, hogy feketébe öltöztem...De valahogy nem igazán zavart most ez sem.

Kivasalt hajamat egy szoros copf-ba fogtam a fejem búbján, majd a nagy alakos tükörben végig néztem magamon...Pont jó...Meghalni...

Lesétáltam a földszintre...

-Mehetünk?-Mosolygott rám óvatosan Edward.

-Az normális, ha úgy érzem, hogy a vágóhídra megyek?!-Húzódott félénk mosolyra a szám.

-Most mondhatnám azt, hogy igen, teljesen normális, de inkább azt mondom, hogy nyugodj meg, nem lesz baj...-Mondta kedvesen.

Embry odajött hozzám és átkarolta a derekamat.

Elindultunk kifelé, Embry átváltozott, én felültem a hátára, Cullen-ék futva mentek, én meg farkasháton egy farmerrel a kezemben...

Eléggé érdekes érzés kerített hatalmába.A gyomrom liftezni kezdett, szédültem, remegtem, pedig nem fáztam.De egyben biztos voltam:

Ma valaki meg fog halni...

32.Fejezet: Árnyékban A Fény

-Mira!-Termett előttem Embry.-Ne merd bántani...

-Fogd be korcs...-Húzódott gúnyos mosolyra a szörnyeteg szája, majd egy számomra láthatatlan mozdulattal megragadta Embry karját és hatalmas csattanással a falnak csapta.

Ekkor indult meg Edward és ugyanebben a pillanatban termett Mira mellett Justin is, akinek arany színű szemei helyett most vérvörös szemek meredtek rám...

-Justin...-Leheltem.-Ez nem te vagy.-Ráztam a fejem.

-Ami volt elmúlt, Kelly...Most a jelen számít és a jövő, amit Mira-val fogunk tölteni...Cullen-ék nélkül, a korcsok nélkül és...Nélküled.-Mosolygott fagyosan.

Mindenki ott állt a nappaliban...És mindenki szeme ránk tapadt...

Justint ekkor oldalról elsodorta egy szürke árny, én meg kihasználva Mira figyelmetlenségét hátra ugrottam, be a kanapé mögé, hogy a vámpír barátaim lefogják, s majd...Megöljék Mira-t...

Gyors, láthatatlan mozdulatok sokaságával minden csata kikerült a hátsó kertbe...Kirohantam én is...Meglepő, de nem is Mira miatt, hanem Embry és Cullen-ék miatt aggódtam.Az sem érdekelt volna, hogy megölnek vagy sem, csak a barátaimnak és a szerelmemnek ne essen semmi baja!

A következő pillanatban Mira már nem volt sehol, Justin viszont még mindig az én farkasommal küzdött és úgy látszott...A vérszívó szörny maradt felül...

Justin egy könnyed mozdulattal fogta a hatalmas szürke farkast és az erdő széli vastag törzsű fenyőhöz vágta, ami hangos reccsenéssel adta meg magát...

-Embry!!!-Üvöltöttem, majd elindultam úgy ahogy a lábam bírta...Három fát tört ki...Mire oda értem Carlaisle már az eszméletlen fiú mellett feküdt, akit egy takaró takart...

-Embry...-Térdeltem le mellé, majd megfogtam a kezét...-Carlaisle, mi van vele?!

-Nyugodj meg...-Húzott hátrébb Jasper.

-Csak elájult...-Felelte az orvos.

-Nem csodálom...-Mondta Emett, majd az apja bólintására felkapta Embryt erős karjaiba és egy szempillantás alatt a házhoz ért vele...

...

Eltelt fél óra és sehol semmi...Mira és Justin felszívódott, a srácok és a falka még a szagukat sem érzik...Embry pedig még mindig Carlaisle vizsgálójában van...

-Nyugi, Kelly...-Ölelt meg Alice.-Embry erős srác.Túl fogja élni...Holnap már itt fog szaladgálni körülötted.-Mosolygott rám kedvesen.

Már épp megszólaltam volna, mikor Carlaisle megjelent...Azonnal felpattantam...

-Jól van...Csak eltört a karja.-Szólalt meg a doki nyugtalanságom láttán.-Az meg már...Holnap estére rendbe is jön.

-Ahh...-Fújtam ki a levegőt.

-Rólad kérdezett...Hogy jól vagy-e.-Mosolygott rám.-Ébren van...

-Bemegyek hozzá.-Mondtam, majd be is mentem...

-Hé...-Nyitottam be, majd beléptem és az ajtót is becsuktam...-Hogy vagy?-Léptem az ágyához.

-Megmaradok.-Felelte egyhangúan.-És Te?!Nincs semmi bajod?-Pillantott rám.

-Nem, nincs...-Ráztam meg fejem, majd megfogtam a kezét.-Megmentettél.-Mosolyogtam rá.-Köszönöm.

-Nincs mit megköszönnöd, Kelly!...Bármit megtennék érted.-Hajtotta le a fejét.

-Hihetetlen, hogy úgy kell rájönnöm...Mennyire is szeretlek, hogy majdnem az...Életedbe került...-Sóhajtottam, majd keserű mosoly jelent meg az arcomon.

-Szóval...Szeretsz?...-Kérdezte félénken.

-Jobban mint bármi, bárki mást...-Öleltem meg.-Nem tudom mit tettem volna ha...Elveszítenélek...-Súgtam a fülébe.

-Sajnálom amiket mondtam, amiket tettem...Nem kellett volna így felhúznom magam, hiszen jogosan voltál rám dühös...Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire...Összeveszünk egy ilyen dolog miatt.-Mosolygott rám.

-De...Azért valljuk meg...Vicces volt, amikor Jared nyakon öntötte Mira-t...-Vigyorogtam huncutul, mire Embry felnevetett és ismét megölelt...

Erre az ölelésre, erre a nevetésre vártam egy hónapig...Hogy tudtam én élni nélküle?!

-Szeretlek Embry Call!-Suttogtam.

-Én is szeretlek, Kelly...-Felelte, majd megcsókolt...

31.Fejezet: Történések

Az érzések még mindig kavarogtak bennem.Sajnos innen tudtam...Nem álom volt az egész...Nem álom az életem.Ez a kő kemény valóság.Vámpírokkal és vérfarkasokkal...

Abban is biztos voltam hogy valahol feküdtem és valaki fogta a kezemet is...

Aztán kezdtek vissza térni az emlékek.Mira vámpír lett...Justin által.Embry...Visszatért.Embry!!!

Nyöszörgés jött ki a szavak helyett...

-Sss...-Hallottam meg egy lágy hangot magam mellől.-Nyugodj meg, Kelly...Maradj nyugton...-Simogatta meg a kezem.Egy forró kezet érzékeltem...A szívem pedig feljajdult...Ő az.Itt ül mellettem és a kezemet fogja...

-Embry...-Nyitottam ki lassan a szemeimet.Minden homályos volt...Pislogtam néhányat, hogy tisztuljon a látásom...Embry tényleg itt ült mellettem.Arca sápadt és nyúzott volt...Ezek mellett nagyon aggódott.Látszott rajta...

-Hagyj békén.-Húztam el a kezem.

-Kelly...-Lépett be Carlaisle.-Jól érzed magad?-Lépett az ágy mellé.

-Többé, kevésbé.-Pillantottam Embry-re.-De amúgy...Rendben vagyok.

-Oké...-Sóhajtott Embry.-Értettem a nem éppen gyenge célzásod...-Morogta, majd felállt és kiment...

-Nagyon aggódott érted.-Mondta Carlaisle, miközben a szekrényben kutatott, nekem háttal.

-Hogy oda ne rohanjak...-Húztam el a számat.

-Ugyan már, Kelly!Kinek akarsz hazudni?!-Fordult felém kedves, nyugtató mosollyal.-Még mindig szereted...Hisz' a Lenyomata vagy.-Sóhajtott.

-De ez nem azt jelenti, hogy elfelejtem azt amit velem tett...-Ültem ki az ágy szélére.-Nekem...Ehhez...Több idő kell.Nem tudom az egyik napról a másikra elfeledni a sérelmeimet.-Álltam fel.

-Egyik napról a másikra?!?!-Döbbent meg.-Eltelt több, mint egy hónap, mióta veszekedtek és külön vagytok.Meddig akarjátok még a "bántott-szerelmeseket" játszani?!-Kérdezte.-Van éppen elég gond...Mi lenne ha ezt elfelejtenétek, tiszta lappal kezdenétek és ez az ügy ki lenne pipálva?!És helyre lenne hozva.

-Tudod mit?!-Léptem az ajtóhoz.-Adj...Holnap délig...Gondolkodási időt.Addigra döntök és...Talán lehet erről szó.

-Megegyeztünk.-Bólintott.-Jól gondold át a lehetőségeket és a választást...-Mosolygott rám még utoljára, majd kimentem és becsuktam az ajtót...

Mikor lementem Alice épp dermedten állt a nappali közepén.Arany szín szemei úgy jártak mintha olvasna...

-Alice...-Szólaltam meg halkan.Ekkor Jasper és Edward is megjelent Alice mellett.

-Mira...-Szólalt meg Edward.-Ide fog jönni.-Pillantott rám.

-Tessék?!-Lépett be Embry meglepetten a nappaliba.-Mira ide jön?!És minek?!

-Jah hogy neked nem mondták el...-Horkantottam gúnyosan.-Mira vámpír lett.

-Penchi...-Szólalt meg halkan Alice.

-Pen...Mi?!-Kérdeztem értetlenül.

-Mira...Penchi...Lett?!-Sápadt el Jasper.(Na jó...Nem is, de ha ember lenne tuti elsápadt volna).

-Mi az a "Penchi"?!-Kérdeztem emelt hangon.

-Nem, Jasper...Nem Penchi lett.-Pillantott kedvesére Alice.-Hibrid.

-Szóval...-Nyelt nagyot Edward.-Hibrid lett...-Értetlen arckifejezésemet látva Embry folytatta:

-A Penchi a legősibb, démon szerű lény, ami alapjába véve is erősebb a vámpíroknál és a vérfarkasoknál.Az emberek lelkével és vérével táplálkoznak.Mira viszont...Hibrid lett.Ami annyit tesz, hogy...Egy vámpír is átváltoztatta, így még erősebb lett.Szóval vámpír és Penchi keveréke lett...Alakot tud változtatni.Fel tudja venni akárkinek a külsejét, csak arra a személyre kell gondolnia.És olyan lesz a hangja és a kinézete is...Sötétedés után szokták járni az utcákat...Vadásznak...Az árnyékban láthatatlanná tudnak válni.-Fejezte végül be a mesélést.

-Hú...-Nyeltem nagyot.-Érdekes, de én már meg sem lepődök ezen...-Mosolyodtam el keserűen.-Most...Most...Mit csináljunk?-Kérdeztem körbe pillantva.

Ekkor Alice-nek ismét látomása volt...

-Jus...tin...-Nyögte ki.-Ő...Nem...Ez...-Majd hirtelen felpattantak a szemei...

Mi van Justin-nal, Alice?!-Kérdeztem már-már hisztérikus hangon.

-Justin és...Mira...Lenyomatok lettek...Vagy mi...-Nyögte ki Edward.

-Lenyomatok...-Nyeltem nagyot, majd csak azt észleltem, hogy kivágódik a bejárati ajtó és egy smaragd szemű, ében hajú szépség áll előttem, aki nem volt más, mint Mira...