19.Fejezet: "Randi"

Aztán végül egy fekete-fehér csíkos, lenge felső, egy farmer és egy magas sarkú mellett döntöttem.Elmentem lezuhanyozni, sminkelni (a szokásos), kivasaltam a hajamat majd felöltöztem.A fésülködő asztalomnál jöttek a kiegészítők, a parfüm, aztán kiválasztottam a fekete táskámat és kész is.Háromnegyed öt...Remek rekord idő alatt végeztem!Már csak Justin hiányzik...

Öt előtt öt perccel meghallottam egy közeledő kocsi zaját.Felálltam az ágyam széléről és lesiettem a lépcsőn.

-Apu!Elmentem Justin-nal!-Szóltam be a konyhába, Embry meg felállt és oda jött hozzám.

-Ne menny kérlek...Beszéljük meg...-Fogta meg a kezem.

-Tudod...Én előbb szoktam gondolkozni, mint cselekedni.-Húztam ki a kezemet a szorításából és az ajtó felé léptem.Majd kitártam és kimentem.Hát...Ha azt gondoltam, hogy Embry feladja...Nagyot tévedtem.

-Szia Justin!-Köszöntem a Skilyne-ból kiszálló srácnak aki csak Embry-t bámulta felhúzott orral...De Embry is ugyan így tett.Mi van ma?!Bolondok háza?!

-Sza Kelly...-Mosolygott rám Justin.-Ki a...Barátod?-Bökött Embry felé.

-Az aki most kinyír téged vérszívó.-Indult meg Embry.

-Oké...Gyere csak korcs.-Intett Justin.

-Fiúk!Elég!-Szóltam rájuk.Majd Embry-hez fordultam.-Hagyj engem és Justin-t békén.Menny vissza a Mira-dhoz.Már vár.-Mondtam gúnyos éllel a hangomban.Majd oda léptem Justin mellé.-Mehetünk...-Motyogtam.

-Oké...-Nyitotta ki az ajtót.-Szállj be.-Mosolygott rám.Én meg beszálltam.Ő meg becsukta az ajtót.

-Ha egy ujjal is hozzá mersz érni...-Morgott Embry.-Megöllek...

-Kushadj kutya...Megfujt a póráz.-Vigyorgott Justin, majd megkerülve a kocsit beszállt mellém.

Aztán elmentünk.Még hátra fordulva láttam, amint Embry berohan az erdőbe...

-Sajnálom ezt a kis...Malőrt.-Sóhajtottam.-Ex...

-Lenyomat.-Mosolygott, bennem meg megfagyott a vér.

-Te...Te...Tudsz...Erről?-Hüledeztem.-Dehát akkor Cullen...-És akor végre fény gyúlt a kis agyacskámban...Culen.Vámpír.Quilute.Farkas.Justin=Vámpír!!!Márvány bőr, karamell színű szem.Gyönyörű, kedves és...Vámpír...

-Nem is tűnt fel?-Rázta a fejét mosolyogva.

-De...Izé...Most...Most kapcsoltam.-Húztam el a számat.-Elég...Zombi vagyok amióta Embry...Szóval...Amióta szakítottunk...Suttogtam.-Nem nagyon esnek le a dolgok...

-Meg tudlak érteni.-Mosolygott keserűen.-Tudom milyen rossz érzés ha...A szerelmed...Szóval...Érted.-Motyogta.

-Aha.-Bólintottam.-De...Tereljük a témát.Hova megyünk?-Kérdeztem izgatottan.

-Meglepetés.-Mosolygott.-Hé...Öhm...De...Te nem is félsz...Tőlem?-Lepődött meg.

-A-am...-Ráztam meg a fejem.-A suliban van egy vámpír...Család...Cullen-ék.A barátaim és...Nekik is karamella színű a szemük.Állati vért isznak.Ahogy Te is.És...Nekem már úgy s mindegy.-Vontam vállat.

-Ne mondj ilyet!Nem mindegy.-Mondta komolyan.-Ne várd a halált...Nem olyan jó buli.-Húzta el a száját.-Én már csak tudom.-Vont vállat.

Majd a kocsi megállt.-Megjöttünk.Vagyis...Innen gyalog kell menni.-Vigyorgott rám Justin.

-Ahw...Ha tönkre megy...Jössz nekem egy Jimmy Choo cipővel.-Mosolyogtam, majd kiszálltam.

-Áll az alku.-Vigyorgott.-De...Van más módja, hogy oda jussunk.És sétálnod sem kell.-Mondta.

-Mivan?!-Nevettem fel.-Na neem...Én nem fogom engedni, hogy...-Be sem tudtam fejezni, mert ott termett előttem, benyúlt a térdem alá és felkapott az ölébe.Az én számat meg egy halk sikkantás hagyta el, majd gyorsan átkaroltam a nyakát.

-Mi van...Még nem utaztál...Vámpíron?-Vigyorgott.

-Nem igazán.-Ráztam a fejemet.-De ha ezt túlélem...Kinyírlak...Még egyszer...

-Oké...Hajrá.-Mondta majd száguldottunk is az erdőben...A fákat kikerülte...Fogalmam sincs hogy...A táj össze mosodott egy elsuhanó csíkká mellettünk...

Elképesztő érzés volt...Gyorsabban mentünk mint a világ leggyorsabb autója, mégis olyan érzés volt mintha lebegnék és a táj menne el mellettem...

Már tíz perce mehettünk így, mikor Justin megállt...Aztán letett.

-Itt vagyunk.-Mosolygott rám.

Remegő lábakkal álltam ott mellette majd körbe néztem.A földön, egy hatalmas tölgyfa tövében egy takaró volt leterítve.És egy csomó mécses vette körbe...Tovább nézelődtem és a szemem megakad egy kicsi patakon, amit egy forrás táplált.

-Még...Mindig ki akarsz nyírni?-Kérdezte pimasz vigyorral.

-Ezt most az egyszer megúsztad...-Böktem oldalba mosolyogva.

-Hogy-hogy?-Fogta meg a kezemet, majd a takaró felé húzott.Leültünk.

-Egy:Nem lenne ki haza vigyen.Kettő:Elég...Nehéz lenne megölnöm téged.-Mosolyodtam el.

-Aha...Hát persze...-Vont vállat.-Én úgy érzem...Más is bújkál a háttérben.-Vigyorgott.

-Oh...Most hogy mondod.-Vontam vállat.-Nem akarok sittre kerülni.-Mondtam.

-Na látod...Én megmondtam.-Nevetett fel.-Amúgy én másra gondoltam.-Mondta.

-Na mire?-Dőltem hátra.Felé fordultam és felkönyököltem.

-Hát...Hogy nem tudsz ellen állni a sármomnak.-Vigyorgott.

-Húú...Ezt hogy is hagyhattam ki?!-Nevettem fel.-De...Persze...Igazad van.-Vontam vállat.

És csak ültünk ott...Beszélgettünk, röhögtünk, megismertük egymást.Nem tudom miért...De Justin fontos volt számomra.Mégha...Ma is ismertem csak meg.Elmondhatatlan érzés keringett bennem mikor vele voltam...