-Kelly?!?!-Nézett rám apu meglepetten.De amikor meglátta embry-t meglepődése haragba csapott át...-Nem megmondtam, hogy foglald le?!-Morogta.
-Hajthatatlan volt...-Mondta Embry lesütve a szemét.
-Ja...Persz...-Apu olyan...Olyan...Nem is tudom milyen.Egy: Egy szál Calvin Clyne bokszer alsóban flangál a házban.Kettő: Ki van akadva, mert haza jövök.Jah és a harmadikat majd' kihagytam: A fehér merci itt áll a házunk előtt!!!
-Apu...Én erősködtem, hogy jöjjünk haza Inna-ért!-Vágtam közbe.
-Akkor vigyétek és sipírc!-Intett a fejével.
-Ohohóó...Már bocsi, de én is itt lakom, vagy nem?!-Csattantam fel.Na ekkor jött az amikor már nagyon szakadó félben volt a cérnám...Melanie állított be a nappaliba, a paplannal maga körül...Remek...Pakoltak az ágyban, mi?!
-Felébresztettetek, Georgie...-Nyöszörögte kómásan.
-Georgie?!-Morogtam.A kezem megremegett az elfojtott dühtől, de Embry gyorsan segített.Megfogta a kezemet...
Elbaktattam apuék mellett, egyenesen fel az emeletre Inna-ért és a pórázért.
A kutyám boldogan csaholt amikor meglátott és amikor meglendítettem előtte a pórázt boldogan pattant fel az ágyamról.Együtt elindultunk vissza, Embry-hez...
-Elmentem.-Mondtam.-Habár...Nem is érdekel...Áh...Mindegy.-Mondtam inkább majd Embry-vel és Inna-val kimentünk és a partot vettük irányba.
Mivel Inna be volt tanítva, nem ment el, még ha póráz sem volt rajta.
-Egyébként...-Törte meg a csendet Embry.-Szép kutya.-Bólintott elismerően.
-Ja...És aranyos.-Hajoltam le a kutyámhoz, hogy megpaskoljam a vállát.
Mikor a parton sétáltunk, Inna boldogan beugrott a habok közé...
Fogtam egy nagyobb botot és eldobtam neki.Be a tengerbe, a sziklák közé, vagy csak simán előre a homokba.Mindig vissza hozta.
Eldobtam a botot az erdő felé, a szklák takarásába...Jó messzire.Inna pedig utána ügetett lógó nyelvvel.
-Szóval...-Köszörültem meg a torkomat.-Embry...-Pillantottam fel a mellettem sétáló srácra.-Kérdezhetek valamit?
-Bármit.-Bólintott.A szemébe néztem és őszinteséggel vegyes félelmet láttam tükröződni íriszén.
-Szóval...Amikor leveleztünk...Három évig nem írtál...-Nyeltem nagyot.Kicsit féltem a válaszától...Na jó!Nagyon is.-Miért?...
-Nem tudom...-Sóhajtott.-Úgy gondoltam elfelejtettél...Hogy már nincs szükséged az én idegesítő leveleimre...-Vont vállat.Végig a cipőjét bámulta...Zavarban volt.
-Jaj...Te tényleg ugyan olyan hülye maradtál, mint voltál!-Nevettem fel.-Szükségem van Rád.-Néztem ismét rá.-Te vagy a legjobb barátom...
A "barát" szó hallatán egy kicsit megrándult az arca...De miért?!...Ő többet gondolt?!Ugyan...Mit akarna egy magam fajta, átlagos csajtól egy ilyen srác.Nagyot sóhajtottam majd ismét a homokot kezdtem el fixírozni...
-Kelly...-Motyogta Embry.Majd megállt, én meg vele szembe fordultam és rá néztem...
-Hm?-Mosolyodtam el.Szemében ismét félelem volt...Ahj mitől tart ennyire mindig, ha velem van?!
-Én...Sze...-Amikor ki akart mondani valamit meghallottuk Ina ugatását a sziklák mögül.
Embry-vel össze néztünk majd rohanni kezdtünk...
Amikor oda értünk nem várt látvány tárult elénk...
Inna a földön ült, egy mozdulatlanul heverő női test mellett, aminek a nyakán két kicsi lyuk volt, amiből vér folyt.
Embry bele szagolt a levegőbe és valami morgás szerű hangot hallatott.-Victoria...-Morogta, majd remegni kezdett.Megfogtam a kezét...
Ugyanekkor sikoltott fel a nő is.Hangjában leírhatatlan fájdalom volt...Aztán a háta megfeszült...Valamivel küzdött...De mivel?!
Ahogy Embry is...Egyre nagyobb remegéshullámok törtek Rá.Egész testében remegett...Én meg...Én meg totál bepánkoltam.Megragadtam Inna nyakörvét és rácsatoltam a pórázt.Jó szorosan tartottam...
Ekkor a nő elhallgatott...És a teste is elernyedt...
Majd hirtelen felült.Eddig csukott szemeit most felnyitotta, az én számat pedig egy sikoltás hagyta el, vérvörös írisze láttán.
Embry arrébb lökött, így én a földre zuhantam, két szikla közé...
Embry már nem volt sehol...Helyette...-A szívverésem is kihagyott amikor megpillantottam a hatalmas, ló méretű, szürke farkast...Hátát fekete foltok tarkították és vészesen vicsorgott az előtte aló nőre, aki valamilyen harci pózba állt...
A nő sziszegett, a farkas pdig vicsorgott és morgott...
Ekkor tisztult ki a kép.Ez a farkas az!Az álmomban...És ha az álmom valóra vált...Akkor ez a farkas...Embry...
Aztá megindult a csata, én meg körcsösen kapaszkodtam a kutyámba, aki morgott, de nem mozdult mellőlem.
Én meg még mindig sokk alatt álltam:
Az álmom valóra vált!Embry Call farkas...Vérfarkas!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése