-Paul!!!-Sikoltottam rémülten.
Ekkor a farkas előrébb lépett.
Bennem meg lepergett az életem.Össze szorítottam a szememet és úgy vártam a végzetem...Aztán kinyitottam...A farkas épp ugrani készült, amikor egy másik szürke árny oldalról elsodorta...
Előttem meg megállt egy homokszínű, egy rozsdabarna és egy fehér farkas.Aztán oda néztem ahol a fekete, a barna és a csokibarna farkas próbálta szétválasztani az acél-szürke és a szürke-fekete foltos farkast...
-EMBRY!!!-Sikoltottam és a hajamba túrtam.
Felpattantam és elindultam (volna) oda, de a rozsdabarna és a fehér farkas vissza tartott.
-Nem hagyhatom...Paul meg fogja ölni!!!-Rivalltam rájuk, ők meg csak lökdöstek visszafelé...
Aztán Seth elment...És néhány percbe telt csak, mkor vissza jött emberi alakban, felöltözve.
-Kelly...-Karolta át a vállamat.-Gyere...Vissza megyünk a házhoz, ők meg szétválasszák Embry-t és Paul-t.-Mondta majd húzni kezdett vissza felé.
-Embry...-Itt már zokogtam...Még szerencse, hogy Seth tartott, mert tuti, hogy össze rogytam volna.
Aztán elértünk a házhoz, amiből Emily úgy rohant ki, mintha égne.
-Uram Isten!Kelly...-Ölelt meg.Aztán bekísért.-Seth!Te menny vissza!Segíts...Ezek nem fognak egykönnyen leállni...-Rázta a fejét.
-Mi?!-Kérdeztem.
-Nyugi...Nem lesz baj...-Húzott be a házba.Majd leültetett az asztalhoz...És adott egy bögre meleg teát.
-Ugye...Szét tudják Őket választani?-Kérdeztem az ajkamat rágcsálva.
Habozott...Nem válaszolt...
-Emily?!-Kérdeztem egy oktávval magasabb hangon.A sírás ismét fojtogatott...
-Igen, biztos.-Vágta rá.Elég hamiskásnak tűnt...De inkább csak magamat emésztgettem csendesen.
-Miattam volt...-Suttogtam.
-Jaj ne hülyéskedj már!Dehogy miattad!-Simogatta a hátamat.
-De...Én idegesítettem fel...És ha most Embry megsérül...Azt soha nem fogom megbocsájtani magamnak...-Bámultam magam elé.
-Jaj...Ne aggódj...Embry erős srác...Semmi baja nem lesz.-Mosolygott rám bátorítóan.
Ekkor meghallottam Sam kemény szavait, ami valószínűleg Paul-on csattantak...
-Meg is ölhetted volna!Felfogtad Te ezt?!Akkor felbomlk a szerződés!!!És most Embry is...-Rivallt a fiúra az alfa.Embry neve hallatán felpattantam és úgy rohantam ki hozzájuk, mintha az életem múlna rajta...De végülis az is volt...
-Mi van Embry-vel?!-Kérdeztem.-Hol van?!
-Kelly...-Szólalt meg Paul.
-Ne szólalj meg!!!-Fordultam felé.-Ha Embry-nek baja esett...Saját kezűleg öllek meg!-Mondtam komoran.-Nem érdekel a következmény...
-Kelly...Embry haza ment...A kocsit itt hagyta, hogy te is haza tudj majd menni...Farkas alakban ment.A ruhái szétszakadtak ahogy átváltozott.-Szólalt meg Jacob.
-El...Elmegyek hozzá.-Mondtam, majd bementem a táskámért, elköszöntem Emly-től és vissza mentem a kocsihoz.
-Elviszlek...Most nem éppen vagy olyan állapotban, hogy vezess...-Mondta Jake.Vállat vontam és a kezébe nyomtam a kocsi kulcsát.
-Sziasztok...-Mondtam a fiúknak akik csak biccentettek.
Majd beültünk Jake-kel és indítottunk...Embry-ék háza volt a cél...
-Mégis...Mi történt?-Kérdezte Jake út közben.
-Öhm...Paul nem mondta?-Kérdeztem.
-Nem.Meg sem szólalt.-Rázta a fejét.
-Hát...Bevésődött és...Próbáltam segíteni neki.De Ő csak..."Nem"-eket mondott és sajnáltatta magát...Azt mondtam, hogy gyűlölöm az olyan embereket akik csak sajnáltatják magukat, pedig tudnának mit tenni...Na itt szakadt el a cérna nála.-Sóhajottam.
-Bevésődött?!És kibe?-Kérdezte.
-Mi?!Te...Nem is tudod?!-Kérdeztem döbbenten.
-Nem...Kéne?-Vonta fel a szemöldökét.
-Öhm...A neve Rachel.-Motyogtam.
-Milyen Rachel?-Nyelt nagyot.
-A...A...Tesód, Rachel...-Mondtam.
-MI?!?!-Lépett bele a fékbe hirtelen.Még szerencse, hogy itt La Push utcáin kevés kocsi van...Mondhatnám úgy is, hogy...Egy sincs...
-Te...Nem is tudtad?-Kérdeztem meglepetten, a fejemet dörzsölgetve, amit bevertem az ülés támlájába.
-Ne-nem...-Rázta meg a fejét.
-Hát...Paul ki fog nyírni...Még egyszer meg fogja próbálni...-Húztam el a számat.
-Ja...Bocs...Nem...Nem mondom el...Csak...A nővéremnek...Férje...van...-Motyogta.
-Tudom.-Bólintottam.
-És...Na...Mindegy...Most Paul-lal meg veled mi lesz?-Kérdezte terelve a témát.
-Fasírt.-Vontam vállat.-Gyűlölöm...És...Ha bátotta Embry-t...Tuti, hogy knyírom.-Csikorgattam a fogamat.
Megérkeztünk, majd az ajtóhoz mentünk.Az én fejemben meg csak két dolog pörgött:
Reméltem, hogy Embry-nek nincs baja.
És csak a mosolyszünetre gondoltam, ami köztem és Paul között volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése