23.Fejezet: Baráti Puszi

-Szia!-Mosolygott rám Em mikor megérkeztem.Majd jóól megölelgetett.-Hogy vagy?Elég...Nyúzottnak tűnsz...-Fürkészte az arcom.

-Nem alszom valami jól mostanában.-Mondtam.-De...Megmaradok...És Ti?

-Jól, jól...A fiúk elmentek a kanadai határhoz, mint ahogy említettem.Kivéve Embry-t...Ő...Nos...Amióta össze vesztetek...Elment...-Motyogta.-Nem láttuk már több mint egy hete.

-Oh...-Bólintottam.-Hát...

-Gyere be!-Invitált, aztán mind a ketten bementünk és leültünk az asztalhoz.

-És...Mi van veled?Olyan rég láttalak és...Mi van pontosabban...Veletek.-Célzott a nyilvánvalóra.

-Hát...Úgy tűnik...-Ráztam meg a fejem.-Vége.-Sóhajtottam.Nehéz volt ezt kimondani, s mintha szaggatnák a szívemet...

-Jaj Kelly!Hisz a lenyomatod!Nem lehettek külön...Mármint...Nagyon szenvedsz és Ő is.-Rázta a fejét.-Tudom milyen érzés ez...Amikor még az elején Sam és Én egy pár voltunk...Leah...Elég sokat ólálkodott Sam körül...Nem tudta és nem is akarta felfogni, hogy közöttük vége...-Mondta.-De...Mostanra úgy ahogy, de megbékélt és...Ti is ki fogtok békülni, biztos!-Fogta meg a kezem.

Ekkor megjöttek a fiúk...Mind meglepődtek mikor megláttak.Legfőképp Paul...De...Ő is elég nyúzottnak tűnt.

-Hát...Sziasztok!-Mosolyogtam félénken.

-Szia, Kelly!-Mosolygott rám Sam, majd Emily-hez ment és megcsókolta.

-Jéé Kelly Cica vissza tért!-Röhögött Jared.

-Fogd be!-Vigyorogtam rá pimaszul.-Meg ne karmoljalak kutyuli...

-Hello!-Vigyorgott Jake és Quil egyszerre.

-Szia, Kelly!-Intett Seth.

-Hello.-Morogta Leah, aki amint köszönt lelépett...

-Szia...-Mosolygott rám halványan Paul.

Mind leültek az asztal köré...

-És...Jöttél kibékülni Embry-vel?-Kérdezte Jared, mire egy jó nagy tarkóst kapott Emily-től.-Aúú!Naa ezt most miéért?!-Dörzsölgette a fejét.

-Nem...-Suttogtam szemlesütve.Mindenki elhallgatott...Kínos csend...:/

-Hé...Jön valaki birkózni az udvarra?-Mentette a helyzetet Jake.Mindegyik srác felállt...

-Én meg főzöm a kaját.-Állt fel Em és a tűzhelyhez ment.

-Segítsek?-Kérdeztem illedelmesen.

-Nem kell, menny csak!-Mosolygott.

-Okké...-Vontam vállat majd kibaktattam én is a srácok után...

Paul ott állt a ház előtt, a többi fiú pedig már farkasként kakaskodott.

-Hé...-Löktem meg óvatosan a vállammal, miközben mellé léptem.-Mi van...Te nem mész?-Böktem előre.

-Nem vagyok formában.-Rázta a fejét.

-Rachel?-Kérdeztem halkan mire bólintott.

-El...Elmegyünk sétálni?-Bökött az erdő felé, majd elindultunk...

-És...Nem is beszéltél Vele?-Kérdezte Paul, mikor már jól bent jártunk a sűrűben.

-A-a...De...Muszáj erről...-Sóhajtottam.-Nem nagyon csípem ezt a témát...Nehéz...

-Tudom!-Húzott magához majd megölelt...

-Jó, hogy valaki végre...Megért...-Mosolyogtam fel rá.

Ő meg csak nézett...A tekintetünk össze kapcsolódott.

-Kelly...-Szólalt meg halkan.

-Hm?-Motyogtam...Erre Ő...Ő...Ő...Meg...Megcsókolt...

Jó volt...De nem olyan jó, mint Embry-vel...Mégis vissza csókoltam...El voltam kábulva...Sokk alatt voltam...Hiányzott már a gyengédség...

A csókok egyre vadabbá, intenzívebbé váltak, a fejemben pedig megszólalt a vészcsengő és a hangok mind azt visították: VISSZA!ÁLLJ!ÁLLJ!VISSZAAA!!!!!

És hirtelen kibontakoztam az öleléséből...Oké...Hibás vagyok...De...Jól esett, bevallom.Fogjuk fel úgy, hogy ez egy...Egy...Baráti puszi volt...Igen...Baráti puszi...Szájra és...Szenvedéllyel és...Hülye vagyok én?!?!Most csókolóztam egy olyan pasival akiért a lányok 99.99%-a oda lenne...Mit bánom én ezt?!?!Embry is ezt tette velem...Hát én miért ne vele?!

-Huh...Ez...Ez...-Csodálkozott Paul.

-Jó...Jó volt?...Vagyis...Nekem igen és...Köszönöm...-Léptem vissza hozzá.

-Igen...Eszméletlenül jó...Csak...Félek, hogy ha...Ha mégegyszer...Megtesszük...Nem tudok uralkodni magamon...-Bólintott majd elpirult.

-Akkor...Ne uralkodj magadon!-Vontam vállat közönbösen.-Most...Mindent szabad.-Tettem hozzá.

Majd magamhoz húztam és megcsókoltam...Viszonozta...

Kezei derekamra, majd még lejebb siklottak.Majd felkapott és egy fához vitt, hogy hátamat annak támassza.Lábaimat automatikusan dereka köré kulcsoltam és tovább csókolóztunk.

Próbáltam kiüríteni az elmémet, hogy csak Paul-ra fókuszáljak és ne Embry képe lebegjen előttem...

És ment is...Egy darabig, de aztán...Mindig az első csókunk képe villant be...

-Elég...-Tett le a földre Paul.-Ez...Ezt nem szabad...-Suttogta.-Te a haverom csaja vagy és...

-Állj!Nem vagyok Embry csaja!Szakítottunk...Vagyis én vele.-Vágtam közbe.-De...Igazad van.Neked meg Rachel a lenyomatod és...Ezt tiszteletben tartom.-Léptem el előle.-Egy kérésem lehet?Vagyis kettő...-Fordultam felé.Ő pedig bólintott.

Még egyszer egy gyors csókot nyomtam az ajkaira.-Egy...-Motyogtam.-És kettő...Ne mondd el senkinek se!Főképp ne a falka társaknak...Ha Embry megtudja...Nem akarom, hogy egymásnak ugorjatok.-Motyogtam.

-Oké...Számíthatsz rám...Habár...Elég nehéz lesz a gondolataimat féken tartani és...Eltitkolni.-Harapott az ajkába.

-Tudom...Nekem is...-Bólintottam majd megöleltem ismét.Majd mellkasába suttogtam, hogy ne hallja:-Nekem is...