27.Fejezet: Magány

Miután már a konyhában ültem és próbáltam kaját legyűrni a torkomon, az agyam kattogott és csakis Ő járt a fejemben...

Rettenetesen éreztem magam...Tudtam, hogy Őt örökre elveszítettem...

Aztán Alice oda suhant az ajtóhoz...És kitárta.Az ajtóban egy éppen kopogni készülő Seth állt...

-Szia, Alice!-Köszönt a fiú.-Kelly-vel kell beszélnem.Fontos!

-Szia Seth...-Lépkedtem az ajtóhoz.Majd kimentünk a kertbe...-Mondd...

-Ezt...Ezt Embry küldi...-Vett elő a zsebéből egy papírt, ami össze volt hajtva.

-Hát nem volt elég neki?!-Suttogtam.Majd óvatosan elvettem a lapot.-Köszönöm, hogy elhoztad.-Biccentettem.

-Szívesen...Vagy mi...-Mosolygott félénken, majd óvatosan megölelt.-Hogy vagy?

-Hát...Kettőt találhatsz...Szörnyen...Legszívesebben...Meghalnék.-Suttogtam.

-Ilyet ne is mondj!Értetted?!-Dorgált meg.-Na...De nekem mennem kell...Jobbulást és...Szia!-Intett, majd intettem neki én is, Ő meg eltűnt az erdőben.

Lassan és óvatosan leültem a kerti padra, majd kihajtottam a papírt.A kusza kézírásról felismertem az íróját, Embry...Olvasni kezdtem:

"Kelly!

El sem tudod képzelni mennyire rossz most...De hidd el!Így lesz a legjobb.Kérlek, ne csinálj semmi hülyeséget és éld tovább az életedet.Én nem lehetek benne, ez így lett megírva...Fogadd el...Sajnálom, hogy csak egy levélben írom le ezeket, de szóban nem ment volna...Amikor te ezt a levelet olvasod én már úton vagyok Montana felé...

Ismétlem, sajnálom és...Könyörgöm bocsáss meg!

Örökké szeretlek, Embry!"

-Ennyi volt...-Suttogtam magam elé, majd a papírra pottyant egy könnycsepp.

Ordítani tudtam volna kínomban, de mégsem tettem...A rosszabbat akartam magamnak, hogy szenvedjek...Magamba folytottam a bánatomat, a könnyeimet, s lassan felállva a farmerom zsebébe rejtettem a levelet, majd bevánszorogtam a házba.Egy szó nélkül felmentem a szobámba.

Leültem az ágyam szélére és csak bámultam magam elé...

-Miért nem lehetek boldog soha?Miért nem szerethetek gazán?Miért hagy el mindenki?Mivel érdemeltem ki ezt a kínt?!-Suttogtam magam elé.Testem rázkódni kezdett a vissza folytott zokogástól...Aztán erőt véve magamon felálltam és elmentem lezuhanyozni...Aztán egy térd fölöttig érő hálóingben vissza mentem a szobámba és oda léptem az ablakhoz...csak bámultam kifelé a holdra és a csillagokra...

-Te nem vagy magányos?Egyedül vagy fent az égen...-Suttogtam a holdra bámulva.-Igaz...Neked ott vannak a csillagok...

Aztán kopogtak...

-Szabad...-Szóltam ki.Alice jött be...

-Nem vagy éhes, Kelly?-Kérdezte óvatosan.

-Nem, köszönöm...-Ráztam meg a fejem.

-Biztos?Hisz...Alig ettél valamit...-Csukta be az ajtót.

-Igen, biztos.-Bólintottam.-Csak...Aludni akarok...

-Hát oké...Ha valami nincs rendben...Csak szólj.Lent, a nappaliban vagy a szobámban megtalálsz.-Mondta, majd kiment.

Befeküdtem az ágyba és magamra húztam a takarót.De fáztam...Nem volt ki melegítsen...A hiánya még nagyobb lyukat égetett a lelkembe, ha lehetett az akkorinál még nagyobb...

Álmatlanul forgolódtam több órán keresztül, majd az álom rám talált.Még ha szörnyű is volt...Csak Ő lebegett a szemem előtt és egy apró mondat, egy szócska: Elmegyek...

Másnap reggel karkás szemekkel keltem fel...Magamra húztam egy farmert, egy fekete pólót és a tornacipőmet.Egy fekete kapucnis pulcsit vettem a pólóra, majd lementem a többiekhez...Még nyolc óra sem volt...

-Jó reggelt, Kelly!-Köszönt kedvesen Rose.

-Neked is, Rose...-Biccentettem, majd a konyhába mentem, hogy igyak egy pohár vizet...

-Szia, Kelly...-Mosolygott rám kedvesen Esme.-Hogy vagy?

-Szia...Egész jól, már nem fáj...-Böktem a vállamra.

-Tudod, hogy nem úgy értettem.-Mondta.

-Oh...-Nyeltem nagyot.-Hát...Megmaradok...Talán...-Suttogtam, majd lehajtottam a vizet.-Elmegyek sétálni...

-Oké...Egyébként két hétre ki vagy írva a suliból.-Mondta, majd bólintottam és el is mentem...

Még bementem a garázsba Inna-ért, akinél Emett volt...

-Jó reggelt csajszi!-Mosolygott rám a nagydarab vámpír.

-Viszont...-Mormoltam rezzenéstelen arccal.

-Rossz látni, hogy ilyen rossz passzban vagy...-Egyenesedett fel.

-Aha...-Vontam vállat.-Megyek...Sétálok egyet Inna-val...-Mondtam, mire a kutyám felállt.

-Naa csak akkor engedlek el, ha mosolyogsz...-Ragadta meg óvatosan a vállam.Mire én egy pillanatra valami mosoly szerűt varázsoltam az arcomra, majd ugyan olyan semleges lett...

-Majd jövök.-Mondtam, majd Inna-val elmentünk...

Elindultunk az erdő felé...