Egy erdőben futok...Ősz van...Éjszaka.Menekülök, de mi elől?!Nem tudom...utok és futok aztán hirtelen megtorpanok és vissza fordultok, üldözőm felé...Senki...Aztán hrtelen elő jön...Mira...Vagyis mégsem...Ő már nem Mira.Egy lelketlen, hófehér bőrű, karmazsinvörös szemű, gyilkos tekintetű lény lett.Aztán kapcsolt az agyam és minden világos lett: Vámpír.
-Mira...-Suttogtam.
Erre ő rám vetette magát, én meg sikítozva, verejtékben úszva, remegve, könnyek között riadtam fel.
Mint minden este, most is berontott valaki.Most Alice jött.
-Ssss...Nyugodj meg!Csak álom volt!-Simogatta a hátamat, miközben magához ölelt.-Gondolom...Most sem akarod elmondani...Ugye?
-Alice...-Suttogtam.Majd eldöntöttem: Elmondom.-Mira...És...Erdő...Aztán...Rám...-Hebegtem.
-Hé-hé...Nyugodj meg!-Mosolyodott el.-Vegyél mély levegőt és mondd el részletesen az álmodat!
-Szóval...-Vettem egy mély levegőt.-Futottam az erdőben, ősszel, éjszaka.Valami elől.Aztán hirtelen megálltam, megfordultam és...Mira jött ki a bokrok közül...Vámpírként...Nomád vámpírként.-A vége már csak suttogás lett...Nagyon felkavart ez a dolog.
-Tudod, hogy látom a jövőt...Ha...Ha látni fogom előre...Majd intézkedünk...Ne aggódj!Nem hagyjuk, hogy a rémálmod valóra váljon!-Mosolygott rám.
-Ti annyira...Jók vagytok hozzám...Meg sem érdemlem...Befogadtok ide és...És...Jaj!Annyira köszönök mindent Alice!-Öleltem hirtelen magamhoz, s a könnyem is kigördült.-Én ezt...Nem érdemlem...Meg...-Hüppögtem.
-Jaj Kelly!-Ölelt vissza a vámpír hölgy.-Nekem olyan vagy, mint a húgom...Nagyon-nagyon szeretlek!Ahogy itt mindenki...Még Rose is...Csak ő nem mutatja ki.-Kuncogott.-És...Hidd el!Megérdemled!Mi köszönjük neked, hogy nem rohansz el sikítozva...
Erre elmosolyodtam, majd vissza dőltem az ágyba...Az órára pllantottam: 03:23.
-Alice...Ti nem is alszotok?-Vontam fel a szemöldökömet.
-Nem...A vámpíroknak nem muszáj aludni...De tudnak.-Mosolygott.-Az ágyat...Mi...Öhm...Másra használjuk.-Kacsintott, mire én is felkuncogtam.
-Nehogy kiselőadást tarts!-Vigyorogtam.-Ahh...Szombat...Dejó...Nincs suli.-Bámultam ki az ablakon, a holdra, s az erdőre.
-Nincs bizony...De attól nem ártana aludni.-Állt fel.-Ha baj van, vagy nem tudsz aludni...Csak mondd ki a nevem és itt vagyok...Vagy gyere le a nappaliba.Mindenki ott van.-Mondta, majd bólintásomra kisuhant.
Én meg lehunytam a szemem és ismét elaludtam...
Másnap reggel elég későn keltem...Tíz óra.Feltápászkodtam, elmentem zuhanyozni, mivel éjjel az álom miatt leizzadtam...Aztán ember szerűvé varázsoltam elgyötört arcomat...Kivasalt hajamat szoros lófarokba kötöttem a fejem búbján, majd mentem felöltözni...
Magamra kaptam egy koptatott farmert és egy citromsárga pántos pólót, mire egy zöld, hosszú ujjú nget vettem.Az ing ujját felhajtottam és magamra aggadtam zöld és sárga karkötőket...Majd bele bújtam a sárga tornacipőmbe és lementem...Volna...
Megcsörrent a mobilom és a kijelző Emily számát mutatta...
-Sziaa!-Vettem fel mosolyogva.
-Szia!Jaj de rég beszéltünk...Nem akarsz átjönni egy kicsit?-Kérdezte kedvesen.-Nem muszáj!-Tette hozzá.
-Hát...Ő ott van?-Céloztam Embry-re.
-Nem...Egyedül vagyok...Sam elvitte őket a kanadai határhoz valamiért.-Felelt.
-Nos...Oké...Max egy óra és ott is vagyok, oké?-Egyeztem bele.
Aztán váltottunk még pár szót és letette, én meg lementem.
-Jó reggelt!-Mosolygott rám Esme, a konyhaasztalnál ülve.
-Szia...Többiek?-Néztem körbe.
-Vadásznak.-Mosolygott rám.-Éhes vagy?
-Nem, nem vgyok, köszi.-Ráztam a fejem.-Figyu...Elmennék Emily-hez ha nem gond.-Mondtam.
-Jaj dehogy is!Nem kell engedélyt kérned.-Mosolygott továbbra is kedvesen.
-Oké...Köszi...Akkor majd jövök.-Mondtam, majd elindultam integetve az ajtó felé.
Beültem a kocsimba és mentem is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése