-Jah...Bocsesz...Elkalandoztam.-Motyogtam, majd megráztam a fejemet.-Hát...Tizenhét vagyok, Forks-ba járok suliba.Az apámmal, George Lucas-szal lakok itt, La Push-ban...Imádom a kutyákat, főleg a Staffordshire Terrier-eket...Hat évig szertornáztam...És...Egész jó vagyok díjugratásban és lovaglásban.-Soroltam el.-Jah...És...Miami-ból költöztünk ide.-Fűztem hozzá.
-Húú...A napos Miami...Homokos óceánpart, pálmafák, Mojito és...Ami a legjobb...Bikinis csajok!-Csillant fel Paul szeme.-Vagy...Bikini nélküliek.
-Perverz!-Szóltunk rá egyszerre Leah-vel.Amin mind a ketten elmosolyodtunk.Jóban leszünk.Ez tuti!
-Ezt megkaptad...-Veregette hátba Embry, Paul-t.
Mind elkezdtünk nevetni...De annyira...Jól esett.Felszabadult lettem velük...Ez is rég történt már meg...
-És...Mióta ismeritek egymást?-Kérdezte Sam majd Embry-re bökött, aki előre ment Paul-lal és egy kicsikét kakaskodtak egymással.De csak hülyülésből persze.
-Hú...Hát klenc éves koromig együtt voltunk...Aztán elköltöztünk.És rá, nyolc évre...Azaz most...Visszajöttem és...Ugyan olyan hülye mint rég.-Ráztam meg a fejemet nevetve.
-Ja...-Bólogatott Quil és Jake egyszerre.
-Félelmetes, hogy itt mindenk ugyanazt mondja egyszerre...-Mosolyodtam el.-Ez ilyen...Quilute..."Képesség" vagy mi?!
-Csak van...Ezek szerint...-Vont vállat Jared.-De tök buli.
-Ja...Hogy mondják ezt?...Kollektív tudat? Vagy mi...-Vontam vállat.
-Na...És most játszunk Kelly fürdetőset?-Kérdezte Paul.
-Nekem a szilvás jobban tetszik.-Mondtam.-Én ütlek, Te kékülsz.-Indultam el felé.
Erre Ő felkapott, a vállára dobott, mint egy krumplis zsákot és elindult a víz felé.
-Paul Ryan!Azonnal tegyél le!-Vettem elő a kemény hangomat.Mivel a faterom ügyvéd, sikerült kitanulnom ezt a hangnemet.
-Különben rám uszítod a papát?!-Röhögött fel.
-Ez nem jutott eszembe, de most hogy mondod...-Vontam vállat, majd püfölni kezdtem a hátát.Meg sem kottyant neki...Inkább nekem fájt.
-Naa...Elkezdted a szilvásat?-Röhögött ismét.
-Nem...-Mondtam.És most jött az, hogy hálát adtam annak a hat év szertornának, mert elképesztő hajlékonyságot adott.A lábaimat felrántottam és olyan erővel rugtam meg Paul-t, hogy az felnyögött és hirtelen elengedett.Még szerencse, hogy az egyensúly érzékem és a reflexem is jó...Sikerült talpon maradnom.-Na most jön a szilvás rész!-Morogtam ökölbe szorított kezekkel, mire Paul röhögve futni kezdett.-Ha egyszer elkaplak...-Ordítoztam utána.A többiek pedig mit tettek?Röhögtek, mint mindig...
-Rámuszítod ismét apucit?-Kiabált vissza, már a szikláknál ácsorogva.Én meg csak futottam és futottam felé...Nem nagyon rémült meg...
-Óh nem, dehogy is az apámat!A rendőrséget, a katonákat, az FBI-t meg az NCIS-t...-A végét már csak lihegtem majd elterültem a földön és próbáltam helyre állítani a légzésemet, ami nem ment egykönnyen.
-Istenem, Kelly jól vagy?Mid fáj?-Hajolt fölém Embry aggódó pillantásokat vetve rám.Istenem!Aggódik!De édes ilyenkor!
-Az élet...-Lihegtem.-És...Az hogy Paul...Paul...Paul...-Nem tudtam befejezni.
-Mi van Paul-lal?-Rázta meg a fejét.
-Az a baj, hogy Paul még él.-Nyögtem ki, majd felpattantam és ismét rohanni kezdtem.Paul most háttal állt nekem.Tökéletes!
Eszeveszett sebességgel rohantam felé, majd elrugaszkodtam és ráugrottam.Ő meg előre esett.És én...Én meg előre bukfenceztem és egy szép seggest dobtam a homokban.Na ez már nem volt annyira tökéletes.
Paul csak nyöszörgött, én meg csak ültem szótlanul, mint egy félbolond.És a többiek?...Kettőt találhattok...Hát naná, hogy röhögtek!
-Na...Mostmár...Kiszilváztad magad?-Könyökölt fel Paul.
Én meg megfordultam és vigyorogva-uyancsak, mint egy félnótás-bólogatni kezdtem.
Aztán hátra dőltem...Elterültem a homokba.
Mindenki leült...Össze-vissza, mégis egymás közelébe.
Feltápászkodtam és Embry-re néztem, aki ugyancsak engem nézett...nézegetett...na jó!...Bámult.
-És most?-Kérdezte Paul.-Most jön a...barackos?-Kérdezte.
Elmosolyodtam.
-Passzolom a kérdést...Srácok?-Néztem a többiekre.-Mit csináljunk?
-Hát...Ugrunk sziklát?-Állt fel Leah, majd Jared és a többiek.
-Hát...Én csak nézném...-Mondtam.-De azt szívesen!-Tettem hozzá gyorsan.
-Oké.-Bólintott Sam.
Felmentünk...És ha azt mondom, hogy "Fel" akkor az égre gondolok!!!
A legmagasabb sziklára mentünk.
-Te jó ég fiúk...-Néztem le a mélységbe.-Én itt tuti össze törném magam...
-Hát...Ahogy nem kell sziklát ugranod, ha össze akarsz törni...-Vigyorgott rám Paul, majd megrecsegtette az ujjait.
-Bocsesz...De nekem több kell ahhoz, hogy megijedjek...-Forgattam meg a szememet.
-Na...Majd meglátjuk mit hoz a jövő...-Mondta, majd Embry-re nézett, akinek a szeme szikrázott...
Először Sam, aztán Jared, Jake, Quil, Seth, Leah, Paul majd Embry ugrott le, aki megjegyzem, az ugrás előtt olyan pillantással nézett rám, amit eddig nem éltem át...Olyan mértékű szeretet és féltés volt benne, hogy az már...Földön túli.
És már biztos voltam benne: Nem csak ez az érzés a földöntúli, hanem az is amit én eziránt a fiú iránt érzek.Mert tudom...Mostmár biztosan tudom: SZERETEM!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése