-A falkában, mert mi abban járunk, nyolcan vagyunk, velem együtt.-Mondta.-Az Alpha, azaz a vezér, az Sam...Az ő szava szent és sérthetetlen.Vámpírokat ölünk.-Itt rémült arcomra pillantva gyorsan hozzá tette.-Nyugi!Nem Cullen-éket!Hozzájuk nem érhetünk a szerződés miatt...Ami csak annyit tesz, hogy amíg nem harapnak meg egy embert sem, addg nem bántjuk őket.Addig béke van.Szóval...Emlékszel még a Quilute legendákra amiket meséltem?-Határozottan bólogatni kezdtem, mire elvigyorodott.-Szóval...Az őseink farkasok voltak és amikor vámpír jött a városba...Átváltoztak és megölték Őket.Mi meg...Visszük tovább a DNS-t meg a géneket.-Mondta, megunta a könyökölést és hátra dőlt.A plafont kezdte el fixírozni.-És még itt van a Bevésődés...-Motyogta.-A farkasok így találják meg a párjukat.Ez egyfajta...Szerelem első látásra...Csak erősebb és egy életen át tart.Van amikor...Még a lenyomat, a farkas szer
elme, még kicsi.Ekkor...A farkas és a lenyomat között még csak barátság van, de aztán a végén...Mindig szerelemmel végződik.-Pillantott rám.-Szóval...Nagyjából ennyi.Jah...A telepáciát kihagytam!Ha farkas alakban vagyunk halljuk egymás gondolatait.Ennyi...
-Embry...-Ültem fel.-Lenyomat...-Ízlelgettem a szót.-Én...És...Te...Szóval...Most mi van?-Fordultam felé.
-Igen...-Ült fel ő is majd megfogta a kezemet.-Bevésődtünk.A Lenyomatom vagy...Egy életen át.-Mondta.-De persze...Nem kötelező!-Nézett a szemembe.
Nem tudtam mit tegyek...Vagyis tudtam, de nem tudom, hogy Ő hogy reagál majd...Áh...Minek gondolkozok, ha szeretem?!A szerelem úgy is elveszi az eszem!-Kelly?-Fürkészte az arcomat.
Én meg felemeltem a fejemet, elvigyorodtam és a nyakába ugrottam.-Ez elég egyértelmű válasz?-Nevettem fel.-Szeretlek...-Mondtam majd egy puszit nyomtam a szájára.
Ő meg csak vigyorgott és vigyorgott...Már-már megijedtem, hogy baj van vele odabent:).
-Mennem kéne...-Állt fel az ágyamról.-Neked meg házit kell csinálnod és aludnod is kéne valamennyit...-Mosolyodott el, mikor pillantásunk találkozott.
-Oké...-
Sóhajtottam.-De...Éjszakára azért nytva hagyom az ablakot ha...Esetleg...-Célozgattam.
-Oké...Majd jövök.-Bólintott.-Szia...-Lépett közelebb.Megölelt és egy csókkal búcsúzott.Aztán kiugrott az ablakon...Az ablakon?!Hahó!Az emeleten lakom...Áh...Én már semmn sem tudok csodálkozni.Hangos sóhaj hagyta el a számat, majd neki estem a matek házinak.
Én ezt nemértem!Ki volt olyan hülye, hogy kitalálja a gyököket...Tiszta baromság...Én meg csak bámultam a számokat:
De mégis ment :) A szerelem csodákra is képes!
Miután végeztem, még átolvastam a törit és a bioszt.Bioszból az új kedvenc témám jön!Az erdő élővilága...És a farkasok...
Végeztem a házival és lementem kajálni.Mel már nem volt itt...Szerencsére!
Csináltam szendvicseket, megettem és felmentem.Még fent volt a müzlis tálam tegnapról.És amint a kezembe vettem felrémlett bennem a titokzatos telefonbeszélgetés...Vállat vontam és levittem a tálat a konyhába.Apu ott ült a széken...
-Kicsim...-Szólt oda nekem.-Beszélhetnénk?-Kérdezte.
-Felőlem.-Dobtam le magam az egyik székre, majd a körmömmel kezdtem el babrálni.
-Szóval...Én...Nem is tudom hol kezdjem.-Dőlt hátra.
-Mondjuk...Az elején.Ott pont jó lesz.Hogy hol és mikor ismerkedtél össze a macáddal.-Dőltem hátra én is.
-Nem maca...Hanem Melanie.-Mondta.-És...Már három hónapja ismerem.Az a cég aminél most dolgozok, a Miami-i cég ker vállalata.Ott ismertem meg.De őt két hete áthelyezték ide és...Most én is itt vagyok...Ahogy Te is.És...Melanie-val döntöttünk.Össze költözünk.-Mondta határozottan.-Már döntöttünk...Tegnap.
-Hallottam.-Vágtam közbe.-És...Az én véleményem nem is érdekel?-Fontam össze magam előtt a karomat.
-De.Persze, hogy érdekel.-Vágta rá.-És...Mi a véleményed?
-Őszintén?-Vontam fel a szemöldökömet.-Ezzel nőcskével...Bemocskoltad Anyu emlékét.-Álltam fel.-Csak ennyi a véleményem...Csináljatok amit akartok!-Suttogtam majd felrohantam a szobámba.Kitört belőlem a sírás.
Hasra vágódtam az ágyamon.És csak sírtam...
Aztán gyorsan elmentem lezuhanyozni és fogat mosni...
Mikor a pizsimbe bújtam hangokat hallottam a szobámból.Azt gondoltam apu jött be a szobámba...
Kitrappoltam, a toppomban és a franciámban és már szólásra nyitottam a számat, amikor a látogatóm megfordult.
-Szia.-Hebegtem.Még mindig folytak a könnyeim, de el is felejtettem őket, ahogy megpillantottam Embry-t.
-Mi a baj, Kicsim?-Lépett oda hozzám, majd átölelt én meg ismét sírni kezdtem...
-Sss...Mi a baj?-Felfett az ölébe és így ültünk le az ágyam szélére.-Elmondod?-Simogatta meg az arcomat.
-Apu...-Hüppögtem.-Elég...csúnyán...össze vesztünk.-Mondtam.
-Min?-Kérdezte óvatosan.
-Azon a rib...-Megint majdnem kimondtam...-Azon a...Barátnőjén.Melanie-n...Össze akarnak költözni...Én meg utoljára tudtam meg...Holnap már költözik is ide az a banya...-Ismét sírni kezdtem...
-Sss...Nyugodj meg...-Suttogta nekem.Kezdtem lenyugodni...Embry jótékony hatással van rám...Lenyugszok :).
Még néhány percig üldögéltünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése