Megjegyzem...A vége elég érdekesre sikeredett...
Paul megjegyezte, hogy jó a seggem.Erre én?...Megütöttem?Nem.Visszaszóltem?Nem...Vagyis akartam, de egy akkora seggessel nyaltam el a homokban, hogy az leírhatatlan.Embry pedig...Egy jó tockost adott Paul-nak, majd felsegített engem...Olyan kedves...Aztán röhögtünk egy jó pár sort...És ahogy kezdett sötétedni, beültem a kocsba-persze elbúcsúztam előtte-és most...Itt vagyok!
Megkönnyebbült sóhaj szaladt ki a számon, amikor már nem láttam a házunk előtt a bige mercijét.Bementem a házba és...Ismét kettőt fordult velem a világ...De most nem a nőtől meg aputól.
-Na végre!Már alig tudtam egy helyben tartani!-Sóhajtott fel Apu.
-Mit keres itt?-Kérdeztem még mindig az öröm-sokk alatt állva.
-Mel hozta neked...Csak te elrohatál és nem vártad meg a leszállítóját.A bátyja Staffordshire Terrier tenyéztő.Tőle van...-Simogatta meg a barna színű kutya fejét.-A neve Inna.Három éves, szuka.
-Gyönyörű...-Hajoltam le a kutyához.-És...Az enyém?-Pillantottam fel.
-Bizony.-Bólintott.És kapcsoltam...Ez megvesztegetés!!!
-Apu...Ez megvesztegetés lenne?!-Álltam fel, hogy apu szemébe tudjak nézni.-Mert akkor...Akármennyire is fáj, de vigyék vissza!
-Nem, nem...Ez nem megvesztegetés, Kicsim!Csak...Kaptad...Tudtam, hogy szereted...Hogy ez a kedvenc fajtád, Mel meg felvetette...-Kezdett bele a magyarászkodásba.
-Oké-oké!...Most...Túl fáradt vagyok ehhez.-Sóhajtottam.-Van neki kaja?Meg minden ami kell?-Kérdeztem inkább.-És meg lett etetve?
-Igen, igen és igen.-Bólogatott.-Menny...És vidd magaddal!-Nézett a gyönyörű kutyusra, mire én felbaktattam a lépcsőn, az új barátommal.
Csak elméleti házim volt...Nem volt írásbeli...Hál' Istennek!Lezuhanyoztam, felvettem a pizsamámat, ami egy toppból és egy francia bugyiból állt...Sexy... -.-'
Vissza mentem a szobámba, ahol már Inna az ágyamon feküdt.Eszembe jutott, hogy egy énekesnő neve is ez "Inna"...És szeretem is a számait...
Inna-Mármint a kutyám, Inna-Érdeklődve figyelte mit csinálok.Kifésültem a loboncomat.És rá kellett jönnöm: Fázom és kajás vagyok!
Felvettem egy hosszú pizsi alsót és lementem, Inna persze jött velem...
Még épp időben, a konyha ajtajában meghallottam apu hangját.Valakivel telefonált.És az enyelgős hangnemből ítélve nem kellett sokat találgatnom, hogy kivel cseveg: Melanie.
-Nem...Nem, drágám.-Mondta apu.-Még nem tartom jónak, hogy elmondjam neki...Kell egy kis idő...Igen...Hogy...Persze...Hozzá kell, hogy szokjon...Oké...Én is szeretlek...Szia, jó éjt!-Majd egy halk pittyenés jelezte a hívás végét.
Hogy mit kell elmondani kinek?!...Igen...Tuti, hogy rólam van szó.
Nyugalmat erőltettem magamra és úgy mentem be a konyhába, mintha semmit sem tudnék...
Na...Azt hittem már alszol.-Mosolygott rám apu zavartan.
-Megéheztem.-Vontam vállat.-Miért?...Megzavartam valamit?-Pillantottam az asztalon lévő mobilra, majd vissza apura.
-Jah...Nem dehogy!-Vágta rá.Na jó apuci...Nekem nem tudsz hazudni!!!
-Aha.-Vontam vállat.-Végülis...Nekem mindegy.-Én viszont hazudásban király voltam...
Gyorsan össze dobtam a müzlimet, majd vissza mentem a szobámba.
-Hát ez jó...Ugye Inna?-Ültem az ágyamra, a kutyusom pedig felugrott mellé és ő is leült.
Bekanalaztam kajámat.
Letettem a tálat az asztalra.
-Majd holnap reggel leviszem.-Mondtam Inna-nak.Aki erre leugrott az ágyról.
Ránéztem az órámra: 20:57.
Befeküdtem az ágyamba, ami két személyes volt (Hállelujja).Inna pedig mellém ugrott és lefeküdt.Szó szerint mellém feküdt.Én meg átöleltem...Olyan jó volt így...A kis drága ott szuszogott mellettem...
-Apu hazudott...-Suttogtam.-Valamit nem mondd el nekem, Inna...Érzem...Tudom...-Sóhajtottam.A kutyus megfordult...Az oldalán feküdt, nekem háttal.
-Mi lesz velem?!-Ez volt az utolsó mondat, amit mondtam, majd elaludtam...
Reggel ismét az órám keltett.
Inna felült és vonítani kezdett.Ismét frissen ébredtem, de most jobban megizzadtam...Kinyomtam az órát, elmentem lezuhanyozni, kifésültem a hajamat, fogat mostam és egy törölközőbe csavarva mentem vissza a ruhásszekrényemhez.Kivettem a fekete csőszárúmat, egy lila hosszú ujjút és a lila tornacipőmet.
Felöltöztem és Inna-val lementünk a konyhába.Adtam enni és inni Inna-nak, én is elrágcsáltam egy almát, majd fogtam a tatyimat és elmentem a suliba.
-Szia, Kelly!-Mosolygott rám Bells amikor találkoztunk a parkolóban.
-Jó reggelt, Bella!-Mosolyogtam vissza.-Mizujs?
-Semmi extra...-Vont vállat.-Pletykákat hallottam.
-Milyeneket?-Kíváncsiskodtam.
-Veled kapcsolatos pletyiket és a suli...hogy is mondjam..."Énvagyokamenőéstisztelj" csajával, alias Mira-val kapcsolatos...-Mondta.
-Mondd már!!!-Sóhajtottam.
-Hogy állítólag...Mira nem tart téged szimpinek és ezért meg akarja keseríteni a sulis éveidet.-Hadarta el egyszuszra.-Sőt...Ez több, mint pletyka...
-Ezeket honnan veszed?-Vontam fel a szemöldökömet.
-Hát...Azt nem mondhatom el, de ha...Áh...Vegyük úgy, hogy nem is mondtam semmit.-Sóhajtott.-Igazából...Nem is mondhattam, volna el...-Mondta.
-Bells...Ha már bele kezdtél akkor mondd s el...Mert...-Itt röppent oda hozzánk Alice, mindent tudó mosollyal.
-Te tudod, hogy honnan vannak a pltykák?-Szegeztem neki a kérdést mire eléggé megszeppent.-Bella nem akarja elmondani.-Forgattam a szememet.
-Óh...-Mondta.-Nem...Lett volna szabad elmondania.-Sóhajtott.-Ez...-Nem tudta befejezni, mert egy fekete hajú, zöld szemű, macska arcú, csillogó műkörmű pláza picsa állt elém...
-Neked is jó reggelt Mira...-Morogta Alice.
-Fogd be kicsi Cullen csaj...-Nyekeregte éles hangon a csaj.
-Gond van, hölgyeim?-Lépett Bells mellé Edward és Jasper is Alice mellé állt és átkarolta kedvesét.
-Semmi olyan amihez nektek közötök lenne...-Sziszegte Mira.
-Már bocsesz...De...Előre is leszögezem!-Szóltam közbe.-Nem érdekel mi a véleményed.Hallottam már Rólad és...Igazán nem akarok rosszat.Csak élni szeretnék.Balhé nélkül.Fogalmam sincs, hogy mivel ártottam neked, de...Bocsánatot kérek.-Vontam vállat.-Bár...Ha elmagyaráznád a dolgok állását...Talán megérteném a helyzetet.-Néztem a szemébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése