-Oké...De te is.-Húztam magam mellé.
Mostmár nem sírtam, sőt...Örültem, hogy itt van velem.
-És ha bejön az apád?-Kérdezte.
-Ch...-Horkantottam fel.-Jelen pllanatban az én rohadék apám nem érdekel.-Mondtam.-Naa...Addig én sem alszom amíg te sem!-Tudtam, hogy ez be fog válni.És lám!Így is lett...Nő fifika...
Embry mellém feküdt és a mellkasára vont.Fejemet mellkasára hajtottam, ő meg a hátamat simogatta.
-Ugye reggel itt leszel, amikor felébredek?-Pillantottam fel rá.Engem nézett, a tekintetünk meg találkozott.
-Igen.-Mondta, majd egy csókot nyomott a homlokomra.-De mostmár aludj!
-Oké-oké...Alszom.-Forgattam meg a szemeimet, majd lejjebb csúsztam és lehunytam a szememet is...
Nem kellett sok és már aludtam is...
Másnap reggel mocorgásra ébredtem...Knyitottam a szememet és kómásan pislogni kezdtem, hogy kitisztuljon a kép...
Embry a polcnál állt és a képeimet nézegette, amin anyuval, vagy a barátaimmal voltam.
-Jó reggelt!-Mosolyogtam rá, majd kikászálódtam az ágyból.-Hány óra?-Dörzsöltam meg a szememet.
-Hét.-Mondta és épp ekkor szólalt meg az ébresztő órám.Inna felült, vonítani kezdett, m meg nevetni.Kinyomtam az órát és elmentem a fürdőbe.
Lezuhanyoztam, kifésültem a hajamat, fogat mostam.És mit hagytam ki?!...Naná!Nem vittem ruhát a fürdőbe...Dejó.Törölközőbe csavarva vssza mentem a szobába, ahol Embry várt rám...Eléggé elcsodálkozott amikor megláttott egy szál törölközőben.
-Ki ne essen a szemed...-Nevettem fel, Ő is elmosolyodott igaz zavarban volt.
-Bocsánat...-Sütötte le a szemét.
-Ugyan.-Legyintettem.A szekrényhez léptem és túrkálni kezdtem...
Végül egy barna, hosszú ujjú pólót és egy világos csőszárú mellett döntöttem.Hozzá a fehér Converse és kész is!Ja és az elmaradhatatlan kiegészítők!Egy barna, borostyán medálos, ezüst nyaklánc mellett döntöttem.És kész is voltam!Embry ismét az ablakon ment ki...Mily meglepő :/.
Én meg lementem, a hátamon a tatyimmal, felkaptam egy almát, elrágcsáltam.Felvettem a bőrdzsekimet és már mentem is el, a suliba.
És mily meglepő volt, hogy Embry a kocsimnál várt rám...
-Áh hello...Hát te?-Mosolyogtam rá.
-Hát véletlenül erre jártam és gondoltam...Megkérem a legszebb lányt, hogy hadd vigyem már el a suliba...A saját kocsimmal.-Bökött a fekete Lexus felé, ami az út szélén állt.JA és nem tudom, hogy került ide...Biztos valamelyik srác hozta el Embry-nek.-És természetesen érted is megyek az óráid után...Ha nem gond.
-Hm...Ezer örömmel...-Mondtam, majd ketten, kézenfogva mentünk el a Lexus-ig, amibe beültünk és már indultunk is...
-Te Embry...-Szólaltam meg végül.
-Mondd.-Mosolygott rám.
-Hogy került ide a kocsid?-Kérdeztem össze húzott szemöldökkel.
-Valahogy gondoltam, hogy ezt fogod kérdezni...-Még szélesebben mosolygott.-Jake elhozta nekem.
-Hm...El ne felejtsem neki megköszönni neki.-Dőltem hátra.
Megálltunk a suli előtt, Embry kiszállt és kinytotta nekem az ajtót...Jó páran bámultak minket...
Aztán kézen fogva mentünk el a bejáratig.
-Hány órád lesz?-Kérdezte Embry kedvesen.
-Öt...Ha minden igaz.-Mosolyogtam rá.
-Akkor...Majd érted jövök.De itt a számom...Hogy tudj szólni, ha van valami.-Nyújtott át egy papírt, amit a farzsebembe tettem.-Hát...Szia.
-Szia...-Mondtam majd egy gyors csókot adtam.Eléggé zavaró volt figyelő tekintetekkel csinálni ezt, de sz*rtam rájuk:).
Aztán elengedte a kezemet, én meg bementem...
Mivel az első órám töri volt, elindultam a hetes terem felé...Beléptem és Alice már boldogan integetett hátulról, az öt személyes padból.Ott ült Jasper-rel, Bella-val és Edward-dal.Oda mentem hozzájuk és leültem Bells mellé.
Hogy fogom én nekik elmondani, hogy tudom a titkukat?Hogy...Tudom, hogy vámpírok?Ajjaj...Kemény nap elé nézek...-Gondoltam.
-Tudod a titkunkat?-Suttogta Edward, hogy csak a mi asztalunknál lévők hallják.Ledermedtem.
Ez hallja a gondolataimat?!Ez is valamilyen vámpíros cucc vagy mi?!
-Igen.-Mosolyodott el.-Ez a képességem...Gondolatolvasás.-Mondta.
-Na jó...Én már semmin sem lepődök meg...-Sóhajtottam.
-Miről is maradtunk le?-Kérdezte Bella, majd Alice és Jasper is kíváncsian méregetni kezdett.
-Tudok rólatok mindent...-Motyogtam.-Tegnap tudtam meg...Embry elmondta.
-Áhhá...A bevésődésed.-Vigyorgott Bells.
-Igen.-Pirultam el.
-A hátsó pad is figyeljen ide!-Szólt oda nekünk a tanár, aki közben megkezdte az órát.
Vissza fordultunk...
-Szóval...Lesz mit mesélned otthon, mi?!...Ha ma hallani fogod a gondolataimat...-Tekintettem Edward felé, aki el-elvigyorodott.Jó buli ez a gondolat olvasósdi!Még beszélnem sem kell, hogy megtudja a dolgokat...
-Ne vigyorogj!...Szerelmes vagyok...Nagyon is...-Folytattam a beszámolómat, majd lepörgettem a tegnap esti eseményeket a fejemben.
Edward továbbra is csak mosolygott és a fejét rázta egy-egy eseménynél.
Már alig vártam az ebéd szünetet, hogy meg tudjam az egész Cullen Családdal beszélni a dolgot.
És az ebédidő előtti órák, azaz az első négy órám gyorsan elröppent és már csak arra emlékszem, hogy Alice-szel és Bells-szel csasogunk, az ebédlő felé mentet, miközben a fiúk s dumálgattak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése