16.Fejezet: Felejtés...Vagy mégsem?

-Áh...Jaj de jó hogy jöttök!-Nyitott ajtót Margaret.-Embry nagyon ki van borulva valami miatt...Nem tudtok semmit sem?-Engedett minket beljebb.

-Öhm...Bemehetnék hozzá?-Kérdeztem halkan.

-Persze.-Bólogatott Margaret.

-Nos...Én megyek is Kelly...Rám itt nincs szükség.-Mosolygott rám, majd átadta a kulcsot.

-Kösz a fuvart Jake!-Mondtam, majd a srác elment, én meg felmentem a lépcsőn Embry-t kutatva...Vagyis a szobáját.

Aztán megálltam az oly ismerős ajtó előtt és kopogtam.

-Hagyj békén anyu!-Szólt ki Embry.

-Nem anyud vagyok...-Kukkantottam be.

-Jaj Kelly!-Pattant fel, majd bevágta mögöttem az ajtót és szorosan magához ölelt.-Nagyon megijedtem...-Súgta a fülembe.

-Sss...Nyugi...Semmi bajom!-Simítottam végig a hátán.

-Jó...De akkoris...Paul ki is nyírhatott volna...-Mondta majd az ágya felé húzott, aminek a szélére leültünk egymás kezét fogva.-Még soha nem féltem így...-Nyelt nagyot.

-Tudod mi járt a fejemben?-Simítottam fel a karján, majd kezem megállt a nyakánál.

-Mi?-Tette kezemre az övét.

-Hogy...Soha többé nem ölelhetlek, csókolhalak vagy...Láthatlak...-Suttogtam.-Ez fájt a legjobban...

Nem szólalt meg csak ismét megölelt...

-Soha nem foglak elhagyni...Vigyázni fogok rád örökre...-Suttogta majd megcsókolt.

Hát...Meg kell valljam könnybe lábadt a szemem.Annyira jó volt vele lenni.Nagyon féltem, hogy valami baja esett...

-Én meg örökre veled maradok...-Mosolyodtam el.

-Ha betöltötted a tizennyolcat...Feleségül veszlek aztán majd lesznek gyerekeink...-Ábrándozott.-De persze csak ha Te is akarod!-Tűrt a fülem mögé egy kósza hajtincset.

-Persze, hogy akarom...Csak...Nekem ez...Mármint a gyerekszülés...Tizennyolc évesen...-Motyogtam.

-Nem úgy gondoltam...-Kuncogott.-Csak ha Te is akarod...Én várni fogok rád örökre.-Mosolygott majd egy csókot nyomott a számra.

-Oké...-Mosolyodtam el.

-Tényleg...Várod már az esti party-t?-Húzott az ölébe.

A party!Te jó ég!Teljesen elfelejtettem a nagy izgalomban!!!

-Te jó ég...-Csaptam a homlokomra.-Teljesen kiment a fejemből!Ah...És ott lesz Melanie és Mira...-Morogtam.-No meg a falka és Ti is.-Mosolyogtam rá.

-Paul is jön?!-Fújtatott.

-Hát...Én meghívtam, de ezek után...Nem tudom, hogy jön-e.-Vontam vállat.-Mindegy...Megpróbálok...Felejteni és...Nem akarom, hogy...Ez a kis konfligtus...Ami közöttetek van...Problémát okozzon a falkában is.-Sóhajtottam.-Próbálj meg megbocsájtani...

-Mi?!-Harsant fel ingerülten.-Bocsássak meg neki?!Majdnem megölt Téged Kelly!-Mondta majd remegni kezdett.

-Embry...Sss...Nyugi...-Simogattam a hátát.-Kérlek...Nyugodj meg...-Suttogtam.-Én már nem vagyok rá mérges.Azt csak azért csinálta, mert...Elvakult a dühtől.Nem tudta kontrollálni magát...

-Van amikor én is mérges vagyok de nem ugrok neki senkinek.-Rázta a fejét.

-Embry...-Álltam fel.-Ami történt megtörtént.Nem lehet már vissza fordítani.De elfelejteni igen.És...Egyébként is...-Sóhajtottam.-Jogos volt.Tényleg semmi közöm nincs az Ő szerelmi életéhez...Néha...Meg kell tanulnunk felejteni.-Mosolyogtam rá.

-De...-Kezdett bele, de leintettem.Nem akartam megint feszült lenni...És csak arra gondolni, hogy az este folyamán mikor ugranak egymásnak.

-Nem!-Szóltam rá.-Nincs "De".-ráztam a fejemet.-Szeretném ha az este zavartalanul telne.Nem szeretném ha egymásnak ugranátok.-Ültem le mellé.

-Oké.-Forgatta a szemét.

-Megígéred, hogy nem fogod se piszkálni, se beszólni neki, se semmi.Megígéred?-Néztem a szemébe.

-Oké, megígérem...-Sóhajtott lemondóan.

-Köszönöm.-Simítottam fel a karján, s kezem megállt a nyakánál, majd megcsókoltam.-Mennem kéne, ha el akarok készülni.-Mosolyodtam el.

-Ha gondolod...Várj meg.Csak átöltözöm aztán mehetünk együtt.És segítek.-Mosolygott rám.

-Oké.-Álltam fel.-Kint megvárlak.-Indultam az ajtó felé.De vissza rántott és még egyszer megcsókolt.

-Na most már mehetsz.-Vigyorgott.Én meg mosolyogva, a fejemet rázva kimentem, hogy megvárjam a szobája előtt...

Néhány perc múlva már jött is kifelé...Egy kék, fehér kockás, kigombolt ing volt rajta, alatta meg egy fehér, izmain meg-megfeszülő póló és egy farmer.Hozzá még a tipikus edzőcipő...Ilyen jó pasit is rég láttam.

És ami a legjobb...Ő az enyém...

Korábban indultunk el Embry-vel mint a szülei, de nem zavarta őket.Beültünk a Lexus-ba, Embry vezetett, és indultunk is hozzánk...