24.Fejezet: Telefon

Először nagyon hallgattunk...De aztán kezdtünk feloldódni...

-Paul...-Torpantam meg.Eszembe jutott egy dolog...

-Mondd...-Pillantott rám.

-Ha...Ha Te Rachel-be vagy bevésődve...Hogy...Hogy csókoltál vissza?!Mármint...Nem...Szóval...Érted...-Hebegtem.

-Igen értem és...De...Nekem is...Rosszul esett amikor...Szóval...Én nem is tudom...-Rázta a fejét.-Össze vagyok zavarodva és...Fogalmam sincs mit miért tettem...Ezen agyalok már egy ideje.-Sóhajtott.

-Hát ez az...Én is...-Ráztam a fejem.

Majd szótlanul mentünk tovább...Mind a ketten gondolatainkba merültünk és alig vettük észre, hogy már a konyhában ücsörgünk a többiekkel...Mindenki ott volt kivéve persze...Őt...

***

EMBRY SZEMSZÖGE

Már lassan két napja, hogy nem voltam otthon, sem Emily-éknél, sem sehol...

Rettentően hiányzott Kelly és belül teljesen össze omlottam...Ciki, nem ciki néha...Vagyis...Sűrűn sírtam miatta...Bármit megtettem volna, hogy megbocsájson...Hányzik...Rettentően és...A tudat, hogy azzal a...Vérszívóval van...Szörnyű!Én ebbe bele fogok őrülni!

Valahol La Push-on kívül lehetek...De nem farkas alakban.A srácok meghallanák a gondolataimat és azt nem akarom...Kocsival vagyok és már Seattle-t is elhagyhattam...

Az erdőben, egy kicsi út szélén parkoltam és csak a motorháztetőn csücsülve bámultam magam elé, mikor megszólalt a telefonom.Végre az a név fogadott a kijelzőn, amiért imádkoztam mindig is: Kelly.

***

KELLY SZEMSZÖGE

Már rég megebédeltünk, s már a nappaliban ültünk.De a gondolataim csak Embry körül forogtak.Hol lehet most?Mit érez?Megbánta a mondottakat?Hiányzom neki?Miért...

-Hahó!Kelly!-Rázott fel Jared a gondolkodásból.

-Öhm mi van?!?!-Ráztam a fejemet értetlenül.

-Elkérhetném a telódat, hogy felhívjam Embry-t?!Mert...Ha mi hívjuk nem veszi fel, de neked tuti felvenné...-Célozgatott én meg elemezgetni kezdtem a hallottakat...Beszéljek én is vele?!

-Hát...Nem is tudom...-Sóhajtottam.-Szerintetek jó ötlet...Zaklatni?!-Vontam fel a szemöldökömet.

-Jaj már!!!Ez nem zaklatás, Te lüke!-Nevetett Leah.-A barátai vagyunk és aggódunk érte.Ez természetes.-Mosolygott rám kedvesen.-És...Neked nem kell vele beszélned...Csak ha szeretnéd.És...Habár néha nagyon tudom utálni azt a barmot...Megérdemelné, hogy meghallgasd...

-Tudom...-Hajtottam le a fejem.-Tudjátok mit?!...Beszélek én vele...-Nyeltem nagyot.-Vagyis...-Gondolkoztam el, majd inkább Jared-nek adtam a telefont.-Mégis inkább Te...Én...Én...Nem tudnék...Megszólalni.-Suttogtam, majd felálltam.-Kint leszek...-Motyogtam.-Ja és...Jared...-Fordultam a srác felé.-Mondd meg neki, hogy...Hiányzik és...Szeretem...-Nyögtem ki nagy nehezen, majd szélsebesen kisiettem az udvarra, letörülve a kibuggyanó könnyeimet...

***

EMBRY SZEMSZÖGE

-Kelly?!-Vettem fel a telefont halkan.

-Nem, Jared...Bocs...-Hallottam meg a haverom hangját.

-Jared ne...-Kezdtem bele, de mint mindig...Közbe vágott.

-Ne mondd, hogy hagyjalak!Mert ez fontos!Kelly üzeni, hogy szeret és hiányzol neki!!!-Hadarta el.

-Mi meg azt, hogy told haza a segged!!!-Hallottam meg Leah hangját a háttérből.Elmosolyodtam...Hiányzom Kelly-nek...De jó...Istenem...

-Hol vagy haver?-Szólalt meg ismét Jar.

-Nemrég hagytam el Seattle-t...De az erdőben vagyok.-Feleltem.-Hé...Öhm...Kelly ott van?-Kérdeztem félénken.

-Igen, itt.De azt mondta, hogy csak akkor beszélhettek ha itt vagy...Személyesen.-Tette hozzá Jared.

-Oké...Öhm...Indulok.-Sóhajtottam.

-Oké...Várunk!-Felelte Jared.Éreztem, hogy mosolyog...Sőt...Vigyorog!

-És Kelly-nek csak annyit, hogy...Áh mindegy...-Nyomtam ki a telefont, majd bepattantam a kocsimba és csak hajtottam...