18.Fejezet: Egy Új Ismerős

Épp a táncterem előtt mentem el, amiből zene szűrődött ki.Hip Hop.Oda mentem az ablakhoz, amin be lehet látni és a szélénél megállva bekukkantottam...

Egy srác táncolt eszméletlenül jól.Brake, hip hop és street dance keveréke volt, de hatalmas...Áh...Elképesztő.Aztán a srác szélre ment, én meg nem láttam.Biztos pihenőzik vagy tudom is én...

De aztán valaki megszólalt a mögöttem, vagyis mellettem lévő ajtóból, csak én háttal álltam annak.

-Hé...Te leskelődsz?-Mosolygott rám a srác a táncterem ajtajánál támaszkodva.

-Öhm...Bocs...Én...Nem...Csak...Tök jól táncoltál.-Sütöttem le a szemem.-Nem akartalak zavarni...Bocs.-Majd elindultam tovább.

-Hé...Semmi baj.Csak hülyültem.-Szólt utánam.-Justin vagyok.

-Öhm...Kelly...-Fordultam felé egy halvány mosollyal.

-Ide jársz suliba?-Bökött a táskámra.

-Nahát...Hogy találtad ki?-Léptem mellé.-Harmadikos vagyok.-Bólintottam.-És Te?-Néztem fel, a nállam egy-két fejjel magasabb, márvány bőrű, karamella íriszű srácra.

-Ja...Én is ide járok...Mától.-Vont vállat.-Negyedikes vagyok.-Mosolygott.-Hé...Szabad egy táncra?-Nyújtotta ki felém a kezét.

Én meg csak bámultam a felém kinyújtott kezet, szívembe pedig ismét melegség költözött.Aztán lassan bólintottam és megfogtam a kezét, ami hihetetlenül hideg volt...

-Előre mondom...Nem vagyok valami jó táncos...Nem tudok táncolni.-Mondtam mikor bementünk a táncterembe.

-Olyan nincs, hogy "Nem tudok"...Esetleg nem akarsz, vagy még nem próbáltad.-Vont vállat.-Nos...Melyik?-Mosolygott rám egy lábremegtetően édes mosollyal.

-Hát...Most inkább az első.-Vallottam be.-Elfáradtam ma és...Kedvem sincs.Hat órám volt.

-Nekem négy, de már két órája itt gyakorolok...Ideje lenne mennem nekem is.-Mosolygott.

-És...Mióta táncolsz?-Érdeklődtem.

-Amióta az eszemet tudom.-Vette fel a földről a törölközőjét majd a vállára dobta.

-Hú...Az tök jó...Egyébként...Én is szeretek táncolni meg minden...De azért...Nem vagyok olyan szinten, mint...Te.-Mondtam halkan.-És...Mit táncolsz?

-Street, hip hop, brake...De a társas táncokban is jó vagyok mint például a...Tangó, keringők, salsa, jazz...Satöbbi.-Mondta majd egy táskából elő vett egy fekete pólót.Nem is zavartatta magát...Lekapta a fehér atlétát ami rajta volt és kivillant a kockahasa...Én meg kb...Mint a fagyi 42°-on...Olvadtam tőle.Aztán átvette a pólót.

-Az tök jó.-Bólogattam.-Én balettozni jártam két évig...Nyolc évesen.-Vigyorodtam el.-De...Szertornáztam és lovagoltam is.

Aztán elindultunk kifelé...Kimentünk az udvarra és elindultunk a parkoló felé.

-Hé...Szeretnél megtanulni táncolni úgy, mint...Én...Kelly?-Kérdezte Justin.

-Öhm...Igen...-Vontam vállat.-Miért?-Vontam fel a szemöldökömet.

-Add meg a címed és ott vagyok érted ötre.-Vigyorgott.

-Én vagyok hülye...Vagy ez egy...Randi szerűsék?-Nevettem fel.

-Akár...-Vont vállat.-Na?!

Megadtam a címem, a telefonszámom, az e-mail címem.

-Akkor...Ötre ott vagyok érted.Majd találkozunk.-Állt meg egy fekete Nissan Skilyne-nál.

-Jó a kocsid.-Mondtam.-Jah...És...Oké.-Bólintottam, majd elbúcsúzva Justin-tól a kocsimhoz mentem, beültem és eilndultam haza...

Mikor bekanyarodtam a feljárónkra rémülten vettem észre, hogy itt van a fekete Lexus...A BMW mellett...Mira és Embry itt van.

Gonosz fondorlat jutott eszembe...Kíváncsi vagyok, hogy mit szól majd Embry Justin-hoz...Egy boldog mosollyal száltam ki a kocsimból, majd bementem.

Ezaz!Apu is a konyhában volt!!!

-Hello apu, szia Melanie!-Köszöntem a két személynek, s úgy csináltam, mintha Mira és Embry nem is ülne ott az asztalnál.Embry leplezetlenül engem bámult.

-Szia Kicsim!-Mosolygott rám apu.

-Szia!-Mosolygott Mel.Vele nagyon jól kijöttünk.A rögös kezdés ellenére.

-Apu!Én ötkor elhúzok...És nemtudom mikor érek haza...De ígérem max kilencre.-Pillantottam apura.

-Hova mész és kivel?-Tette le az újságot amit lapozgatott.

-Óh csak...Az új tánc partneremmel, Justin-nal megyünk el valamerre...-Vontam vállat.-Ha nem baj persze.-Tettem hozzá.

-Oké.-Bólintott.-De...Te mióta táncolsz?-Kérdezte meglepetten.

-Maóta.-Ittam meg egy pohár vizet, majd letettem a poharat és felmentem a szobámba.

Mivel három óra volt elkezdhettem készülődni és azon gondolkozni...Milyen lesz ha Embry meglátja az én...Elnézést...Justin-t.