14.Fejezet: Egy szerelmes vérfarkas

Reggel mikor felébredtem sütött a nap.Végre!...lyen se sokszor volt még...

Embry elvitt a suliba, ahol Cullen-ék nem vártak rám...Gondolhattam volna...Mivel vámpírok és köztudott, hogy a vámpírok nem szeretik a napot.Aztán a nap telni kezdett...A hatodik óra után (Jelzem, péntek van!Ki az a barom aki pénteken hat órát ad?!) kimentem a parkolóba...Embry sehol sem volt...Beültem az én kicsi-kocsimba és haza mentem...Egész nap nem láttam Embry-t amiért kicsit aggódtam...Szombat délelőtt elmentem hát Embry-ékhez...

-Szia, Kelly!-Nyitott ajtót Embry anyukája.

-Sza, Margaret...Embry itthon van?-Kérdeztem.

-Nem, nincs...Fél órája ment el Sam-ékhez...Várj...Adom a címet.-Mosolygott rám.Majd egy cetlire leírt pár sort.-Menny csak utána...Ott biztos megtalálod.-Mondta.

-Köszönöm, szia!-Bicentettem, majd vissza ültem a kocsimba.A GPS-embe beírtam az úti célt, majd hajtottam az adott irányba...Tíz perc múlva megláttam végre egy kisházat.Hál' stennek!Már azt hittem, hogy eltévedtem itt az erdőben...

Megállítottam a kocsit és kissé szorongva kiszálltam...Az ajtóhoz sétáltam és amikor épp kopogásra emeltem a kezem, az ajtó kinyílt és Sam állt előttem mosolyogva.

-Végre ide találtál...-Mondta, majd utat engedett maga előtt.

-Kösz.-Mosolyogtam vissza.-Igazából csak azért zavarok, hogy nincs-e itt Emb...-Kezdtem bele, de valaki hátulról, a derekamnál fogva felemelt.

-De.-Szólalt meg Embry...Már hiányzott a hangja, az érintése...A csókja...:$

-Na végre...-Fordultam meg, majd egy gyors csókkal köszöntöttem.Eközben Sam, minket kikerülve vissza ment a nappaliba...-Már voltam nálatok is...Anyud küldött ide...A...Farkas barlangba.-Mosolyodtam el.Ő még mindig a derekamnál fogva tartott...

-Tudom...Anyu hívott.-Mondta, majd egy újabb csókot adott.Aztán megfogta a kezemet és húzni kezdett maga után...

-Emily...Te még nem ismered Kelly-t...A lenyomatomat.-Szólalt meg Embry, s ekkor a konyhából kijött egy indián lány...Akinek az arca bal oldalát csúnya hegek torzították el...

-Áh szia!Emily vagyok...Sam lenyomata.-Nyújtott kezet.

-Kelly...És...Ennek a bolondnak itt a lenyomata.-Böktem gyengéden oldalba Embry-t.Majd megráztam a lány kezét, aki csak mosolygott...

-Igazából...Már sokat hallottam rólad.-Sandított a szerelmemre.-De persze csak jót!-Tette hozzá gyorsan.

-Ennek igazán örülök...-Mondtam kedvesen.-Na, de ne ácsorogjatok!Üljetek le!-Intett a farkasfiúkkal, no meg Leah-val megpakolt kanapék felé Em.

Leültünk.Embry és Jake közé fészkeltem magam és hallgattam a srácok hülyeségeit...

Paul csendben volt, ami feltűnt...Aztán amikor lyen...Bevésődéses vicceket mondtak a srácok, Ő felpattant és kirohant...De mi is a baja?!Elveszítettem a fonalat...

-Hé...-Böktem oldalba Embry-t.-Mi a baja Paul-nak?-Kérdeztem.

-Szerelmi bánat.-Vont vállat közönbösen.

-Olyan tudsz lenni.-Forgattam meg a szememet.-Utána megyek.-Készültem felállni, de Embry vissza rántott.

-Ne menny...Még a végén...-Elharapta a mondat végét.

-Embry...Engedj el...-Sóhajtottam.-Beszélek vele.Nyugi...Nem lesz baj...-Ezzel felálltam és Embry morranásaival sem törődve Paul után mentem az erdőbe...

Egy nagy fának dőlve találtam rá...És csak bámult maga elé.De amikor a lábam alatt megreccsent egy ág, rám kapta a tekintetét...

-Hé...-Motyogtam, majd oda mentem mellé és a fának támaszkodtam én is.Úgy álltunk néhány percig...

-Szóval...Nekem úgy tűnik valami nincs rendben...Ugye?-Pillantottam rá.-Igaz...Nem muszáj elmondanod, de...Rám számíthatsz...-Mosolyogtam rá.

-Kösz...De ebben nem tudsz segíteni.-Rázta meg a fejét.-De...Azért ez kedves tőled.

-Erre való egy barát.-Tettem a vállára a kezem.-Szívesen segítek bármiben...Csak szólnod kell és én ott is vagyok...Hsz...Olyan vagy, mintha a bátyám lennél...Ahogy a többiek is.Kivéve Leah és Em...Ők a nővéreim...-Mosolyogtam rá.És végre viszonozta...Igaz, ez nem az a szokásos, Paul-Vigyor...De megteszi...

-Igazából...Egy lányról van szó...Bevésődtem...Méghozzá...Jacob nővérébe, Rachel-be.-Ült le a fa tövébe, én meg mellé kuporodtam.-És...Félek elmondani neki...Mert...Utál...Vagyis...Régen utáltuk egymást.Igaz...Tudja, hogy Jake mi is...s hogy mi mik vagyunk, ja...És még slussz poén: Férje van.

-Na ez már kemény...-Tátottam a számat.

-Ugye?...-Sóhajtott.-Nem tudom, hogy mit csináljak...-Húzta el a száját.-De...Képtelen vagyok nélküle élni...Ő jár mindig a fejemben...És a fájdalom...Hogy talán soha nem lehet az enyém...

-Ne add fel a reményt...-Fogtam meg a kezét.-Ha jól tudom...Sam, Leah, Emily hármassal is ez volt...Nem?-Kérdeztem.-Hát miért ne történne meg veletek is?!

-De az más volt.-Rázta meg a fejét.

-Ugyan miben?!-Csattantam fel.-Az is szerelem volt.Bevésődtetek!És ezen nem változtat se Isten, se ember, se semmi!Tudod?!Egy életre szól!-Álltam fel.-De ha így állsz hozzá...-Vontam vállat.

Gyűlölöm az olyan embereket, akk csak sajnáltatják magukat, pedig tudnának mit tenni...

És ezt a gondolatot nem is rejtettem el Paul elől, aminek következményeibe nem is gondoltam bele...Paul ruhái hangos recsegéssel szakadtak szét, a fiúból pedig egy hatalmas acél-szürke farkas lett.Ami vészesen vicsorgott rám...