25.Fejezet: A Találkozás

Ideges voltam.Rettentően ideges...Mit mondjak el nek és mit ne?!A csókot Paul-lal elmondjam?!Nem...Neki ugrana...De...Nem tudom eltitkolni előle...Ahj istenem!Olyan hülye vagyok!

-Hé...Minden oké, Kelly?-Hallottam meg Emily hangját magam mellől.

-Nem...-Ráztam meg a fejemet.-Ideges vagyok...-Fújtam ki a levegőt, majd lehunytam a szemem és mélyeket lélegeztem...

-Nyugi...Nem lesz baj...-Mosolygott rám bátorítóan Em.

-Ja...Remélem...-Motyogtam.

Ekkor egy kocsit hallottunk megállni a ház előtt...Mindenki kirohant...Kivéve engem és Paul-t...Mi lesz most?!

-Paul...-Suttogtam.

-Nyugi...-Mosolygott rám, majd ő is kiment.

Én is lassan követtem Őket...

Mindenki kővé dermedt amikor Embry megpillantott engem...

-Szia...-Köszönt halkan.

-Szia...-Motyogtam lehajtott fejjel.

-Oké srácok, ez nem bábszínház...húzás befelé!-Szólt rájuk Emily majd rám mosolygott én meg hálás pillantást vetettem rá...

Csak Embry és én maradtunk kint...

-Mennyünk sétálni...-Mosolygott rám aztán bólintásomra elindult az erdő felé.Én meg utána...

Szótlanul ballagtunk egymás mellett, zsebre tett kézzel...

Egy kicsi rétre értünk...Mindenkol lila vadvirágok...Zöld, dús fű, gyönyörű, hatalmas fák...

-Sajnálok mindent...Mindent amit tettem, amit mondtam...Amivel megbántottalak.-Állt meg előttem lehajtott fejjel.-Te mindig olyan jó és kedves voltál velem.Őszinte és igazságos...Erre én...

Nem bírtam tovább...Kigördült a könnyem és csak úgy a földre rogytam.Azt hiszi őszinte voltam?Hogy nem tettem semmit amiért dühös lehetne rám?!Én nem érdemlem meg Őt...

-Kelly...-Guggolt le hozzám.

-Sajnálom, én nem akartam, de minden olyan gyorsan történt és tényleg nem akartam meg...Megcsókolni...Őt...-Hadartam kétségbeesetten.-Sajnálom, úgy sajnálom!!!

-Mi van?-Kérdezte döbbenten.-Kit nem akartál...Megcsókolni?!-Állt fel.

-Jaj...Nem...Ne...Nem...Sajnálom...-Hebegtem.

-Justin?!-Kérdezte ingerülten.Megráztam a fejem.-Akkor kit?!Az istenit mondd már!!!-Emelte fel a hangját dühösen ökölbe szorult kezekkel...Remegni kezdett...Nekem végem...-Kelly!Válaszolj már!!!

-Paul...-Suttogtam elhaló hangon...Megmerevedett...Felálltam és lassan rá néztem.-Sajnálom nem is tudod mennyire...-Nem üvöltözött...Annál még rosszabb...Szótlanul bámult maga elé.Majd ismét hatalmas remegés hullámok törtek rá.Aztán félre lökött...Jó nagyot repülhettem oldalra...Ő meg átváltozott...Megfordult és rohanni kezdett vissza felé.

-Embry!!!EMBRY!!!!NEEE!!!!-Üvöltöttem, majd rohanni kezdtem utána...

Amikor oda értem már Paul is farkas volt...A többiek rémülten bámultak rájuk.Majd tekintetük rámtévedt.Én meg teljes szívemből gyűlöltem magam...

-Embry kérlek...-Kiáltottam elcsukló hangon.Meg se rezzent...Nem hallgatott rám...De igaza van...Miért is tenné...

De tudtam, hogy cselekednem kell...Ez nem egy baráti bírkózás lesz...Itt valamelyik meghal...

Gondolkozás nélkül rohantam feléjük és még a többiek ordibálása sem érdekelt...Nem engedem, hogy miattam bajuk essen!

Aztán közéjük ugrottam...Embry-nek háttal.És csak az éles fájdalmat éreztem a lapockámnál, aztán a melegséget...Földhöz csapódtam és minden elsötétült...

***

EMBRY SZEMSZÖGE

Neki estem Paul-nak, a többiek ordibálása és Sam parancsai sem érdekeltek...Csak egy volt a fontos: Kinyírni ezt a rohadékot!

Aztán olyan gyorsan történt minden...Épp lecsapni készültem Paul-ra a mancsommal amikor Kelly ott termett előttem, nekem háttal, így Őt érte a karmolás...A földre zuhant és eszméletét vesztette...Mindenki oda rohant hozzá...

-Mennyetek el átváltozni és felöltözni!-Szólt ránk Sam.-Cullen-éknél találkozunk...TŰNÉS!

Paul-lal elmentünk...Ő haza ment, én meg az erdőbe...Emily segített kivenni egy nadrágot a kocsimból, így volt ruhám is...Aztán mindenki elment...

***

KELLY SZEMSZÖGE

Lassan ébredezni kezdtem...Iszonyatosan fájt a bal vállam...Mi történt?Hol vagyok?

-Nyugodj meg Kelly!-Hallottam meg Emily hangját, majd a kép tisztulni kezdett...Cullen-éknál vagyok...

-Mi történt?-Nyöszörögtem.

-Megsérültél...Paul és Embry közé kerültél és...Megkrmolt...Embry...-Hallottam meg Carlaisle nyugtató, kedves hangját.-A bal lapockádon...Néhány mély karmolás van...Szerencsére nem tört el semmid és agyrázkódásod sem lett.-Hajolt fölém.

-Hol van...Embry és...Paul?-Kérdeztem.

-Kint várnak a nappaliban...Átváltoztak és azonnal jöttek ide hozzád...-Mosolygott rám Emily.-Embry...Nagyon megijedt és...Magát okolja...-Sóhajtott.

-Beszélni akarok vele...-Mondtam, majd megpróbáltam felülni, de a vállam fájt...Felszisszentem...

Carlaisle vissza tolt az ágyra.-Eszedbe se jusson!Nem állhatsz fel.-Mondta.

-Szólok neki...-Mondta Em majd Carlaisle-al kimentek...

Néhány pillanat múlva Embry jött be és becsukta maga mögött az ajtót...Lassú léptekkel az ágyamhoz jött és leült a szélére...

Most vagy soha!