A szobámban ültem az ágyon...De nem úgy mint most, hanem...Kilenc éves kisgyermekként.Embry is az ágy szélén ült...Ő is kicsi volt még...
-A Quilute-ok ősei farkasok...Állítólag ők a védelmezők.És a hidegeket ölik...A vámpírokat...Ha vámpír jön a városba, elkapják a "lázat" és átváltoznak hatalmas, ló méretű farkasokká.
Aztán a szobám eltűnt...Az erdőben álltam, egy réten.De már ugyanúgy mint valójában.Tizenhét évesen...Velem szemben ismét Embry állt...De már ő is..."Felnőtt" volt...
-A legenda valóra vált, Kelly...-Mosolygott rám, majd hátrálni kezdett...
Aztán...A helyén egy hatalmas, szürke farkas volt...Fekete foltokkal a hátán...Rám emelte meleg, barna szemét...Közelebb mentem hozzá és megsimogattam.
-Szeretlek...-Suttogtam nek, majd az álom véget ért...
Kicsit megizzadtam, ezért gyorsan lezuhanyoztam, felöltöztem, a hajamat meg kifésültem.Sminket nem tettem...A természetesség híve vagyok.Fogtam a hátizsákomat és lebaktattam a lépcsőn apuhoz, a konyhába.
Egy egyszerű türkizkék hosszú ujjú, vastagabb póló volt rajtam és egy világos farmer.Hozzá az a karperec ami számomra a legkedvesebb volt...Amit anyutól kaptam...Mielőtt még meghalt...Ezüst színű volt, türkizkék kőberakással...És még ott volt a gyűrűm...Egy ezüst gyűrű, rajta egy farkassal.Embry-től kaptam még régen...:) az egyik levelével küldte...A szülinapomra.
Felkaptam egy almát, elköszöntem aputól és elindultam kifelé.De hoppá!Mivel is megyek én el Forks-ba, a suliba?!...Cirka 5kló méterre van La Push-tól...és nincs sok kedvem sétálni...
-Hé-hé...Ezt itt hagytad!-Szólalt meg apu egy kocsi kulcsot lengetve.Én csak néztem rá, majd elvettem tőle...Megöleltem és elrebegtem egy "Köszönöm"-öt...Aztán rohantam ki...És hogy milyen kocsit kaptam?Hát...Egy piros Nissan Micra-t...Az egyik kedvencem!
Beültem a kocsiba, a táskámat az anyósülésre raktam majd hajtottam is.JA...És nyugi!Volt jogsim!És tudtam is vezetni.
Negyed óra múlva megpillantottam a Forks-i Gimnáziumot.Begurultam a parkolóba és beálltam egy üres helyre.Kiszálltam, a táskámat a hátamra kaptam, bezártam a kocsit és mentem is be...
A diákok nyüzsögtek és eléggé méregettek...Valahogy megpróbáltam úgy tenni, mintha nem érdekelne...Elég nehezen ment.Bementem a tanulmányi irodába ahol egy dős hölgy ide adta az órarendemet és egy papírt.Mellesleg megjegyzem: Vagy négyszer kötötte a lelkemre, hogy írassam alá a tanáraimmal, aztán adjam le ugyanitt.Nem győztem az okékat és a rendbeneket mondogatni.
Majd megindultam az első órámra: Biosz...Remek...Gyűlöltem.Hogy miért?!Mert állatokat s szoktak boncolni.Én meg állatbarát vagyok.
Bementem.Már mindenki bent volt.Minden szem rám szegeződött, ahogy a tanárnőjé is.
-Áh, biztosan te vagy Kelly Lucas.-Mosolygott rám a fiatal, kb. 30-35 év körüli, szőke hajú nő.-A nevem Miss Stews.tt a pakkod.-Nyújtott át két könyvet.Én meg oda adtam neki a papírt, hogy aláírja.Ez megtörtént...-Ülj le Miss Cullen mellé!-Bökött a hátsó padban ülő, alacsony, rövid, barna hajú, arany szemű, porcelán bőrű, mosolygós manó szerű lányra.
Bólintottam majd mentem és leültem.
-Szia, Alice vagyok!-Mosolygott rám a lány.-Alice Cullen.
-Szia...-Mosolyogtam vissza tétován.-Kelly Lucas.-Biccentettem.
-Szerintem jól ki fogunk jönni, Kelly.-Mosolygott még jobban, ha lehet ezt mondani.
-Remélem.-Bólintottam.Kedves lány volt...Hiába...De nem tartottam tolakodónak...Csak kedves próbált lenni.
Az óra szinte el rohant.Alce-szel nagyon jó hangulatom lett.Már csak három órám volt: matek, irodalom és töri...A törit és az irodalmat szerettem.De a matekot gyűlöltem...A tanár néhányszor felszólított.Szerencsém volt.Ezt az anyagot mi tavaly tanultuk.Huh...Az irodalom órán olvasmányt adtak ki, történelmen meg saját feldolgozást kellett csinálni.Gyorsan elszaladt...És már csak arra eszméltem fel, hogy Alice megfogta a karomat és vonszol az ebédlő felé.Na jó...Ez egy kssé erősebb fogalmazás volt, de tényleg eléggé húzott maga után.
Nem voltam éhes, úgyhogy csak egy almát és egy üveg bubis ásványvizet vettem a tálcámra, majd mentem is Alice után, aki csak egy üveg vizet vett és már húzott maga után, a leghátsó asztalhoz...
Ahol ugyanolyan emberkék ültek mint Alice...Átvitt értelemben persze...Ugyanolyan bőrszín, karamell színű szemek és gyönyörűek...Kivéve egy lányt...Ő olyan átlagos volt...Mint én.Hosszú, barna haj, sötétbarna szemek...De mégis...Az egyik srác kezét fogta...Egy bronzvörös hajú srác, hófehér bőrrel és olyan mértékű szerelemmel a szemében, hogy azt már fel sem tudtam fogni...Aztán mindenki az érkezőkre, azaz rám és Alice-re szegezte a tekintetét.
-Hello Srácok!-Csicseregte Alice.-Ő itt az új barátnőm, Kelly...-Mutatott be illedelmesen.
-Sziasztok...Kelly Lucas vagyok...-Motyogtam.
-Szia!Bella vagyok...Isabella Swan.-Mosolygott rám az "átlagos" lány.
-Hello...Edward Cullen...Alice bátyja.-Mosolygott rám a vörös hajú fiú, Bella mellől.
-Szia.Jasper vagyok.-Mondta kifejezéstelen arccal a méz-szőke hajú srác, aki mellé Alice lecsüccsent.
Én leültem Bella mellé...
-Hello Kislány!Enmett vagyok.Emett Cullen...-Vigyorgott rám egy nagydarab srác.Egy gyönyörű, szőke hajú lány oldalba vágta...A barátnője biztosan...
-Rosalie.-Köpte oda a szépség...És most nem túlzok!Ő volt a leggyönyörűbb lány/nő akit valaha is láttam.
-És...Mióta vagy itt Kelly?-Kérdezte Edward.
-Tegnap jöttem.-Válaszoltam.
-Az apukád hol is dolgozik?-Kérdezte Edward ismét...
Na ácsi, ácsi!Honnan is tudja, hogy az apámmal jöttem?!-Öhm...Seattle-ben...Apu ügyvéd...-Motyogtam.Honnan tudja ez a srác, hogy az apám...Áh...
Erre Edward arca elkomorult...Bella is, mint ahogy én, feszült pillantással bámultunk Rá.Erre a világfájdalmas képű szöszi (Alias Jasper) mozgolódni kezdett a székén.Alice rögtön megfogta a kezét...
-Nekem mennem kéne...-Álltam fel.-Sziasztok...-Mottyogtam, majd sietős léptekkel elmentem...
Meg sem álltam a kocsimig, bepattantam és hajtottam haza...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése