17.Fejezet: A Party (3/3) /Vége?!/

"Aztán Embry tartott felénk szélsebesen, haragos tekintettel és merev izmokkal...Na...Most jön csak a java...-Gondoltam magamban."

-Ez most mire volt jó?!-Állt meg előttünk, dühösen, ökölbe szorított kézzel.

-Már bocsi...Nem értem min vagy így felhúzva...-Adtam a hülyét.

-Ne játszd a hülyét!Láttam ahogy Jared-del beszéltetek...Lefizetted mi?!Hogy valahogy szedjen szét engem és Mira-t...Hát...Gratulálok ez sikerült...-Mondta emelt hangon.

-Na ide figyelj Embry Call!-Álltam fel.-Nem engedem, nem tűröm, hogy az én házamban ilyen hangon beszélj velem!-Mondtam.

-Hát...Mira-val kapcsolatban nagyon nem volt igazad...Igazán kedves és aranyos lány...-Vont vállat.Úgy csinált mintha meg se hallotta volna amit mondtam neki.-Féltékeny vagy Kelly...-Horkantott.

-Igen, az vagyok...Most boldog vagy?!-Tártam szét a karomat.-Arra a hárpiára...

-Igen, féltékeny vagy...Mert mira nemcsak jobb...Hanem megértőbb is, mint Te.-Sziszegte.Nálam meg elszakadt a cérna, de próbáltam higgadt maradni.Nehogy a végén kicsússzon a számon az ami nem kéne, hogy kicsússzon...

-Nos...Akkor ezt add oda neki.És ne nekem.-Vettem le a farkasos gyűrűt amit még Embry-től kaptam a szülnapomra.Majd oda vágtam hozzá.-Legyetek boldogok...-Suttogtam.-Ja és...Ne aggódj nem mondok el senkinek semmit...De hidd el...Nem miattad.Vagy amiatt, hogy a lenyomatod vagyok.Vagyis...Csak voltam.-Aztán elmentem mellette és besiettem a házba...Felrohantam a szobámba, lerúgtam a cipőmet és lerogytam az ágyra, miközben a könnyeim patakokban folytak...

-Kelly...Én vagyok az, Emily...Bejöhetek?-Kopogtak az ajtómon.

-És Leah!-Hallottam a másik lány együttérző, kedves hangját az ajtón kívül.

-Lányok...Most...Egyedül szeretnék lenni...-Szipogtam.-De...Azért...Kösz...

-Kelly...Kérlek...-Sóhajtott Leah.

-Hagyjuk Leah...Majd kjön ha akar.-Hallottam meg Em hangját, én meg hálálkodtam neki, hogy békén hagynak...Aztán ledübögtek a lépcsőn én meg átmentem a fürdőbe arcot mosni...Elég ramatyul néztem ki...De nem is csodálom.Aztán levetkőztem és beálltam a zuhany alá, hogy lemossam magamról a nyomasztó, szörnyű, szomorú gondolatokat...

***

Teltek a napok.Eltelt egy teljes hét és már hétfő reggel is volt...Nagyot sóhajtva szálltam ki az ágyból...Embry-vel azóta nem találkoztam...Azaz nyolc napja, a szívem meg majd' megszakadt amikor néha megláttam a fekete Lexus-t valahol.Felvettem egy színes, cicás pólót, egy farmert és a citromsárga Converse-met.Kivasaltam a hajamat és felvittem a szokásos sminkemet.Aztán negyed nyolckor elmentem itthonról.Fél nyolc után tíz perccel beértem a suliba és szótlanul beballagtam a suliba, az első órám termébe, ami matek volt...

A nap lassan, de biztosan telt és én meg...Végig szenvedtem mind a hat órámon.De semmi kedvem nem volt az ebédlőbe menni, ahol Cullen-ék már ott vannak...Nem akarom az idegesítő kérdezősködéseiket hallgatni...Sem a csipkelődésüket, sem Alice vásárlási praktikáit, sem Emett beszólásait, sem Edward kutakodását a fejemben, sem pedig Rose bunkózását!Egyszóval...Semmit!!!

így elindultam a suli hátsó felébe vezető folyosóján, hogy a sportpályánál, magányosan üldögéljek...