20.Fejezet: Újabb Veszekedés

-Nekem mennem kéne.-Pillantottam a mobilom kijelzőjére.Már fél nyolc volt.

-Oké...-Állt fel, majd felsegített.-Haza viszlek.-Mosolygott, majd felkapott ismét és már suhantunk is...

Aztán megálltunk a kocsinál, beültünk és mentünk is.

-Na...Jól érezted magad?-Kérdezte, de nem nézett rám, hanem csak az utat figyelte.

-Igen, nagyon.-Mosolyogtam.-Remek volt...-Tettem hozzá.

-És...Ez a táncos dolog...Benne vagy?-Érdeklődött.

-Hát...Nekem oké.-Bólintottam.-Ha nem jelentek gondot.

-Áh dehogy.-Rázta a fejét.-Sőt...Szerintem tök jó lesz.-Pillantott rám.

Aztán megérkeztünk a házunk elé...Embry kocsija még mindig itt volt...Hurrá...

-Szóval...Kösz mindent.-Fordultam Justin felé.

-Szívesen.-Mosolygott.-Öhm...Holnap hány órád lesz?

-Négy.-Feleltem.-Miért?

-Remek.Akkor...Holnap a negyedik órád után...Találkozhatunk a táncteremnél?-Mosolygott, én meg bólintottam.-Tanítok pár lépést...Meg...Dumálgatunk.

-Oké...De...Akkor viszek magas sarkút is...Abban könnyebb táncolni.-Mondtam.

-Helyes.-Bólintott.Én kinyitottam az ajtót.

-Köszi és szia.-Mondtam majd kiszálltam.

-Hello!-Köszönt, majd elhajtott...

Én hatalmas mosollyal (ál mosollyal) az arcomon belibegtem a házba.Mira és Embry még mindig a konyhában voltak...Ch...Vajon a mikulást várták?!Nem hinném...:/

-Áh és megjött az én kedvenc mostoha tesóm.-Mosolygott gúnyosan Mira.-Ki volt az a srác?

-Parancsolsz...-Fordultam felé felvont szemöldökkel, lesajnáló tekntettel.

-Ki volt az a helyes pasi?-Kérdezte ismét.

-Justin.-Vontam vállat.-És...Randizgatok vele.Miért is?-A "randizgatunk" szónál Embry megremegett.Szeme szomorúan csillogott.

-Helyes...-Vigyorgott.

-Na mi van...Embry nem elég?!-Köptem oda a szavakat, majd elindultam a lépcső felé.

-Csak fáj az igazság...Hogy Justin-t is le fogom csapni a kezedről.És...Ő is elhagy majd...-Mondta jól kiemelve a szavakat.A lépcső aljánál álltam, nekik háttal...Megtorpantam...

Aztán egy szék kihúzódott az asztaltól, Mira felállt és mögém lépett.-Csak nem fáj az igazság?-Mosolygott rám gúnyosan.

Betelt a pohár...A táskámat a lépcső fokra ejtve megfordultam és vissza kézből akkora pofont kevertem le a lánynak, hogy az a cipős szekrénynek esett.Aztán felugrott és egymásnak estünk...Ott téptük, karmoltuk egymást ahol értük...A hangzavarra apu és Mel is megjelent a lépcsőnél...Embry hátulról lefogott és hátrébb húzott...Jól esett az ölelése, de meg akartam neki mutatni, hogy nem kaphat vissza olyan könnyen.Mira-t apu fogta le...

-Vedd le rólam a kezed!-Löktem el Embry-t.-Azt a pofont te érdemelted volna!Sőt...Még nagyobbat is!-Sziszegtem, mjd a táskámat felkapva felrohantam az emeletre, s bezárkóztam a szobámba, hogy zokogva rogyjak le az ágyamra...

Aztán elő kaptam a bőröndömet, a kisebbet, bele pakoltam a fontos dolgokat, a telefon töltőm meg ilyenek...Ruhákat, nadrágok, pólók meg néhány cipőt.Aztán a kis pros bőrönd megtelt, én becipzároztam aztán elő vettem a mobilomat, hogy hívjam Alice-t.Aki rögtön fel is vette...

-istenem Kelly!Most láttam mi történt!-Szólt bele aggodalmasan.-Hogy vagy?

-Rosszul.-Mondtam sírástól rekedtes hangon.-Alice...Kérhetnék egy hatalmas szivességet?Nem tudok itt maradni...Esetleg...-Be sem tudtam fejezni, a vámpír lány közbe vágott.

-Ugyan!Ezt meg sem kell kérdezned!Várunk.-Mondta kedvesen.

-Köszönöm.-Mosolyodtam el.-Azonnal indulok...Húsz perc és ott is vagyok.Köszi még egyszer és szia...

-Szia...-Mondta, majd bontotta a vonalat.

A mobilomat a fekete táskámba vágva, a sulis hátizsákomba bele pakoltam a könyveimet, füzeteimet, aztán indultam is...

-Hova mész Kelly?!-Kérdezte apu döbbenten.

-El.-Morogtam.-Elköltözök egy időre a barátnőmékhez.Most beszéltem vele...Megengedik.-Zártam le a témát.

-De...-Kezdett bele, nálam meg ismét recsegni kezdett a cérna.

-Nem apu!-Fordultam felé.-Nem maradok itt, hogy Mira-t lássam minden nap!Elmegyek és nem nyitok vitát!Elegem van!!!-Mondtam.-És Inna is velem jön!-Hívtam magamhoz a kutyusomat, aki engedelmesen jött velem.-Hello.-Mondtam majd magam mögött bevágtam a bejárati ajtót, bepakoltam a bőröndöt a csomiba, Inna beugrott az anyós ülésre, én is beszálltam és indultam.

Elő vettem a telefont, kihangosítottam és hívtam alice-t.

-Szia...Ismét.-Köszöntem mikor felvette.-Nem lenne baj ha a kutyám...

-Kelly!Láttam Őt is.-Nevetett fel.-Már a garázsban megcsináltuk a helyét Emett-el.Ő imádni fogja azt a kutyát...-Kuncogott tovább.-Persze, hogy jöhet!

-Oké...Köszi.-Mosolyodtam el.-csak ennyit akartam...Öhm...Most érek a leágazáshoz.Leteszlek.Szia!

-Szia!-Majd bontottuk a vonalat...

Nemsokára oda értem a Cullen Házhoz...